Támogatja az óvodapedagógusok munkáját, javaslatot tesz az egyéni fejlesztési szükségletekhez igazodó módszerekre, speciális eszközök kiválasztására, segíti a szakértői vélemény értelmezését. Koordinálja az érintett gyermekkel foglalkozó szakemberek munkáját, valamint kapcsolatot tart a szülőkkel a fejlesztés sikerességét szolgáló ismeretek átadásával. Az integráció folyamatának további fontos partnerei a szülők. Rendkívül nagy szerepet játszanak gyermekük óvodai sikeres beilleszkedésében, mivel folyamatosan megfigyelhetik a beilleszkedés szintjét, a kudarcok és sikerek arányát, így jelentősen hozzájárulhatnak az óvodai nevelés során felmerülő nehézségek csökkentéséhez. Fontos, hogy legyenek tisztában azzal, hogy gyermekük fejlődése bizonyos területeken lassúbb, mint ép társaiké. Tartsanak állandó kapcsolatot az óvodapedagógussal és a gyógypedagógussal. A gyermekcsoport is lényeges szerepet játszik az integrációban. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek óvodai fogadását megelőzően a befogadó csoport ismerje meg a fogyatékosság jegyeit, és a segítségnyújtás lehetőségeit.
(3) A tankötelezettség megszűnése után a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő és a tanuló közösen – dönti el, hogy az iskolai tanulmányait a (2) bekezdésben meghatározott időpontig a nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felnőttoktatásban folytatja. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő után a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő és a tanuló közösen – dönti el, hogy az iskolai tanulmányait a (2) bekezdésben meghatározott időpontig a nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felnőttoktatásban folytatja-e, azzal a megkötéssel, hogy annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti, csak a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett oktatásban vehet részt. 129. § (1) Annak a gyermeknek, aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.
A jogalkotó szándéka, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek minél korábban bekerüljenek a napközbeni ellátásba (bölcsődébe), függetlenül attól, hogy a korai fejlesztést a bölcsődében biztosítják (szakértői szakvélemény alapján) számukra, avagy sem. A cél elsősorban az, hogy minél több sajátos nevelési igényű gyermek részt vehessen a napközbeni ellátásban, tehát minden gyermek számára biztosítani szükséges az esélyegyenlőség lehetőségét. A habilitáció a fogyatékos (veleszületett vagy kora gyermekkorban kialakult, 3 éves koráig), akadályozott gyermek életre való felkészítését, társadalmi életre alkalmassá tételét jelenti. A habilitációnál nagyon fontos az életkor, tehát minél korábbi a felismerés, annál korábban kezdődhet meg a fejlesztés, a gondozás. A segítségnyújtás tehát azt is feltételezi, hogy a gyermeknek napközben a bölcsődében biztosítják az ellátását, ugyanakkor a fejlesztést egy más intézmény biztosítja. A bölcsődében a sajátos nevelési igényű gyermekek egészséges közösségbe való integrálása önmagában is fejlesztő hatással bír.
A gyermekek értékelésénél az egyéni képességek, illetve a fejlettségi szinthez viszonyított fejlődést figyelembe veszi. Feladatai közé tartozik, a sajátos nevelési igényű gyermekek életminőségének javítása, a hátrányok csökkentése, valamint az ép gyermekek megtanítása a másság elfogadására, a segítségnyújtásra. Az óvodapedagógus a hatékony integráció érdekében együttműködik a különböző szakemberekkel, gyógypedagógussal, az integrációt segítő szaktanácsadókkal és a szülőkkel. A gyógypedagógus feladatai sokrétűek. A köznevelési törvény alapján a többségi óvodában a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása szükséges. A speciális szakképzettséggel rendelkező szakember utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat útján is biztosítható. A gyógypedagógus közvetlenül foglalkozik a sajátos nevelési igényű gyermekkel, nyomon követi az érintett gyermek fejlődését. Részt vesz a befogadó közösség felkészítésében, rendszeresen hospitál az együttnevelést végző óvodai csoportnál.
§ (1) bekezdésének 26. alpontja] szerint, a nem kötelező tanórai foglalkozások, a tanórán kívüli foglalkozások, az osztálybontások, egyéni foglalkozások és az iskolai alapszolgáltatások biztosításával [121. § (1) bekezdésének 1. alpontja] kell megszervezni (a továbbiakban: nappali rendszerű iskolai oktatás). Nappali rendszerű iskolai oktatásban a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén a tizenhatodik, b) c) középiskola és szakiskola esetén a huszonkettedik életévét. A c) pontban meghatározott határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik vagy a nyolcadik életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. A sajátos nevelési igényű tanuló esetén, valamint a súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló esetén, továbbá, ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudták teljesíteni, mert a tanuló tartós gyógykezelés alatt állt, az a)–c) pontban meghatározott életkorhoz három évet hozzá kell számítani.
Akinek csak egy kis hajlama is volt a zavarok kialakulására, annál nagy eséllyel ez meg is történt, mert nem kapott még annyit sem, amennyit egy rossz iskolarendszerben a pedagógusok adni tudnának - fogalmazott Gyarmathy Éva. Hozzátette: mindehhez hozzákapcsolódott még a lelki teher, amin a gyerekek is keresztül mentek, valamint a kormány sikerpropagandája sem segített, amely szerint minden jól ment a távoktatás alatt, mert így nem történ érdemi beavatkozás, a szakértők hiába jelezték a bajt. A Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület tavaly felmérést is készített fogyatékossággal élő és sni-s gyerekek szülei körében, amelyből kiderült, hogy a gyerekek több mint 8 százaléka semmilyen távoktatásban nem részesült az első járványhullám alatt, 15 százalékuk pedig csak hetente egyszer számíthatott kapcsolatfelvételre a pedagógussal. A szülőknek csupán 13 százalékuk számolt be arról, hogy videóhívásos foglalkozásokon tudtak részt venni, sok esetben maguknak kellett megoldaniuk a gyerekek oktatását, fejlesztését is.