Az ősi mágus vallás a tudományra alapozott vallás volt, vagyis természetközpontú vallás. Ennek a folyamatnak a másik fő oka volt, hogy az ősi források, a tanítások és leírások elapadtak, amelyeket pont a kereszténység pusztításai miatt az Őrzőinknek titkosítani kellett és ezért ezer év óta hozzáférhetetlenek voltak. /lásd: Az Arvisúra titkosítása című fejezetet/ A fejlődésünket biztosító szellemi értékek hiányában kaptunk sok-sok tragédiát, kizsákmányolást, függetlenségünk és a szabadságunk elvesztését, kegyetlen nyugati keresztényi megtorlásokat a szabadságharcainkért és az országunk nagy részének az elvesztését. Ezek után, ha még ez sem volt elég a keresztényégből való kiábránduláshoz és a feleszméléshez, a nyugattól segítség helyett kaptunk még két valóságos pokoljárást is a két világháborúval, amelyet a háttérhatalom megszervezett és a pusztulásba bele kényszerítették a népeket, kifejezetten ezzel a céllal megrendezett eseményekkel / osztrák trónörökös meggyilkolása Szarajevóban, vagy Kassa bombázása '41-ben/.
A bizánci források nem írnak róla. A perzsa íróktól tudjuk, hogy a velük szomszédos hunok, médek és pártusok vallása Zarathusztra felléptéig teljesen megegyezett a perzsákéval. Nagy tiszteletben tartották a tüzet, a levegőt, a vizet és az anyaföldet. Ezeknek teremtőjét hívták Istennek, akinek véres áldozatokat mutattak be. A papjaikat éppúgy mágusoknak hívták, mint a sumirok. Ez méd örökség volt. Ez is igazolja, hogy a megyeri törzs feltétlenül a médektől származott. Túróczy János krónikaírónk feljegyezte, hogy mikor a törzsbeli magyarság fellázadt 1046-ban Péter király ellen, Vata fia János még sok mágust és bűbájost tudott maga köré gyűjteni. Bűbájos volt az, aki bő, azaz sok bajt tudott orvosolni és elmulasztani. Dunántúl a bő szót még ma is bű-nek ejtik. Mindezeket azért jegyeztem ide, mert eddig egyetlen történetírónk sem tartotta szükségesnek a megörökítésre. Egy nagy tény van előttünk éspedig az, hogy a hódító magyarság vallási, erkölcsi és tudományos irányítása a mágus papok kezében volt.
Hozzájárul ehhez, hogy a magyarságnak volt ősi nemzeti vallása és azt fegyveres erővel rabolták el tőle, hogy rákényszerítsék a véres erőszakkal rálőcsölt idegen vallásra. Fokozta ezt az, hogy a kényszervallásra térítés óta hajdani hatalma megtört és iszonyatos történelmi kataklizmák, csapások sora sújtotta. Ám a magyarság mélytudatában minden üldözés, tiltás dacára kiirthatatlanul tovább él az ősvallás emlékezetének édessége és a honvédő isten, a Magyarok Istenéhez való mélyről fakadó, ösztönös ragaszkodás. Minálunk ez – össznépi igény, amely föltör a legbarbárabb lefojtatás és a magyar nemzeti vallásra irányuló nemtelen támadások ellenére. Szívvel-lélekkel sohasem azonosult a magyarság – ahogy a világ sem – a zsidókereszténységgel, csupán látszathívőkké váltak. G. K. E. : A Magyarok Istene elrablása avagy a magyar faj nagy elárultatása
Az ősmagyarok vallása, a kereszténység előtti hitvilága már egyre ismertebb, egységet alkotó mozaikokban maradt fenn. Az ősi belső-ázsiai vallási világkép a magyar nép mentalitásában még ma is ott él, töredékei megtalálhatók a néphit, a népmese és a népszokások körében. Maga a "mitológia" szó eredeti jelentése "titkos beszéd" volt, olyan dolgokra vonatkozott, amelyeket az ember nem tudott kifejezni. Származtatott jelentése "hitrege", amely a hajdanvolt hitvilágába enged bepillantani; az Isten, az ember, a lét kérdéseire keres magyarázatot. Soha nem légből kapott dolgok ezek, hanem egy titokzatos ismeretanyag, amelyet beláthatatlan időkön keresztül a generációk egymásnak adtak át. A rokonnépeknél való analógiák kutatása azért olyan fontos, mert a mitológia olyan, mint egy nyelv, melynek hasonlósága minden különbözősége ellenére is rokon eredetre mutat. Őseink hitvilágába némi bepillantást engednek a régészeti feltárások, a korabeli auktorok és a huszonnegyedik óra után itt-ott fennmaradt hiedelem-töredékek, de ősi, immár elveszett csodálatos vallásunk és hitvilágunk egészét már senki sem tudja rekonstruálni, megismerni.