Mezei nyúl Lepus europaeus Küllemi leírás A testhossz 48-63 cm, a farkhossz 7-10 cm, a testtömeg 3-7 kg. A bunda színezete a hátoldalon sárgásbarna, a hasoldalon fehér. A fülhegyi és a farktőn egy-egy fekete folt található. A fülkagyló előrehajtva eléri az orrhegy. Izzadságmirigyek hiányában a hatalmas fülkagyló a test hőszabályozásában is fontos szerepet játszik. A hátulsó talp feltűnően fejlett, hossza felülmúlja a 110 mm t. Minden, amit a (húsvéti) nyúlról szerettél volna tudni. A talpszőrzet speciális bolyhozottsága lehetővé teszi, hogy a mezei nyulak csúszós terepen is gyorsan irányt váltsanak. Összetéveszthető fajok: Az üregi nyúltól nagyobb termete, hosszabb füle és eltérő színű farka alapján különíthető el. Elterjedés A mezei nyúl Európában, Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. A XVIII. században betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra, majd később Észak- és Dél-Amerikába is. Egyes szerzők szerint a fokföldi nyúl (Lepus capensis) és az itt tárgyalt alak nem különülnek el faji szinten, ez esetben a faj areája egészen a Fokföldig terjed.
A házinyúl domesztikálása (háziasítása) már az ókorban elkezdődött, bár egészen egyértelműen csak a 14. században lehet erre bizonyítékot találni. Az üregi nyúl, házinyulaink őse Észak-Afrikában és a Pireneusi-félszigeten volt őshonos, elterjedését nagymértékben emberi beavatkozásnak köszönheti. Az ókori Egyiptomból fennmaradt falfestményeken rabszolgák áldozati állatokat, közöttük hosszú fülű nyulakat is szállítottak. Feltevések szerint az ókori Egyiptomban nagy számban, szakrális (vallási) célból tartott húsevő állatokat a szapora nyulak húsával is táplálták. A nyulak húsát természetesen az ember is szívesen fogyasztotta. A nyulat az Ószövetségben Mózes a tenyésztett állatok között említi, de húsának fogyasztását tiltja. Annál jobban kedvelték az ókori Rómában, ahol a frissen született nyúl húsa különleges csemegének számított. Üregi Nyúl Fajták. Hatalmas, falakkal körülvett kertekben, az ú. n. leporáriumokban tenyésztették a nyulakat. Az esetleges kiszökéseket nem tudták kivédeni, így az állatok mindenhol elterjedtek Európában, az egész római birodalom területén.
Az üregi nyúl is barna színű, de jóval kisebb az előbbinél, súlya csak 1-3 kg. Fülei viszonylag rövidek, a hegyi rész nem fekete. Bokros domboldalakon, laza talajú ritkás erdőkben tanyáznak, rendszerint kolóniákban, több állat él egymás közelében. Föld alatti járataik akár 3 méter mélyre is vezethetnek, és ha a bejárat körül tartózkodó állatok veszélyt sejtenek, egy figyelmeztető dobbantás után valamennyien a lyukakba menekülnek. Főként szürkület idején és éjszaka járnak ki, de háborítatlan környéken nappal is előbújnak. Akár a mezei nyulak, kizárólag növényi táplálékkal élnek, füveket, rügyeket, leveleket esznek, télen, különösen magas hó idején, a bokrok ágain a kérget is megrágcsálják. A nőstény vemhességi ideje 28-31 nap, évente 4-7 alkalommal 4-6 kölyköt ellik. Üregi nyúl fajták képekkel. A középkorban a nemesi kastélyok kertjeiben, vadaskertekben éppen úgy megtalálhatóak voltak a nyulak, mint a szerzetesek kolostoraiban. A tartási körülmények és a felhasználás alapvetően nem változott: a szerzetesek böjtös eledelként fogyasztották a rómaiak csemegéjét.
ITATÁS!
Ahol gyakori, némelyik ragadozó egy időre csakis rá vadászik. Szaporodása [ szerkesztés] Az ivarérettséget 4-5 hónapos korban éri el. A párzási időszak főleg tavasszal és nyáron van. A vemhesség 28-31 napig tart, ennek végén 2-8 utód jön a világra. A vemhességi idő nagyobb állománysűrűségnél ennél is kevesebbre csökkenhet. Az utódok külön föld alatti üregekben, a számukra kialakított fészekben nevelkednek, ahol éjszakánként csak egyszer, 5 percig kapnak szopni. Születésükkor csupaszok, szemük zárt, de három hét után már el is hagyják az üreget. Üregi Nyúl Fajták - Regi Neil Fajták. Még egy hét, és maguknak kell gondoskodniuk táplálékukról, hiszen anyjuk már a következő alommal foglalkozik. Az évente felnevelt fiatalok száma erősen függ a közösség állapotától. Ha még kevesen és gyarapodófélben vannak, egy nőstény akár évi 30 utódot is sikeresen felnevelhet, míg nagy egyedsűrűség esetén jóval kevesebbet. Önmagában ez a szabályozás azonban általában nem elegendő. Ha túlszaporodnak, járványok törnek ki, mint például a myxomatózis, ami az öreg nyulak többségének gyötrelmes pusztulását okozza.