A Szent Iván-éj az év legrövidebb éjszakája az északi féltekén. Ilyenkor mindenki együtt ünnepel kint a szabadban. Hatalmas tüzeket raknak Európa számos táján. A máglyáknak varázserőt tulajdonítanak: megtisztítanak és megvédenek a boszorkányoktól, a varázslóktól, a betegségektől. Az emberek ilyenkor összegyűlnek, körülállják, körültáncolják, átugorják a tüzet. Az izzó parazsat, majd a kihűlt hamut szétszórják a földön, hogy ezzel megóvják a termést. Ezen az éjjelen a víz is természetfölötti erőt kap. Az olaszok például nagy fürdést rendeznek. Mexikóban vizet öntenek magukra az emberek a testi-lelki megújulás rítusaként. Régen szokás volt összegyűjteni a Szent Iván-éj hajnalán összegyűjtött harmatot, és meghempergőzni a nedves fűben. Június 21., Alajos és Szent Iván Alajos napján ránk köszönt a csillagászati nyár. A Rák csillagképébe lépő, jó öreg égi vándorunk a Nap ekkor éri el legnagyobb távolságát a földtől. Nálunk 16 órán át tart a nappal, és ekkor a legrövidebb (mindössze 8 órás) az éjszaka.
Ezt korrigálandó XIII. Gergely pápa végrehajtotta híres naptárreformját. Ennek köszönhetően 1582-ben a naptárban tíz napot egyszerűen átugrottak, valamint a február hónapot egy szökőnappal is megtoldották, amely valójában február 24-e, nem pedig 29-e. A francia naturalista festő, Jules Breton Szent János ünnepe című alkotása 1875-ből. Forrás: wikipedia Szent Iván-éj eredete a pogány időkig nyúlik vissza. Ahogy azonban ez több más ünneppel is megtörtént, az egyház beolvasztotta saját mondakörébe. Már az 5. századtól említik a források Szent Iván éj együttes megünneplését Keresztelő János ünnepével. Itt is meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen a keresztény kultúrában a hónap Keresztelő Szent Jánoshoz kapcsolódik. Ennek oka szintén a régmúltban gyökerezik. Magyar nyelven az Iván név a régi Jovános, Ivános alakból eredeztethető. Ettől eltér az angol nyelvi előfordulás: Szent Iván éjjelét is máshogy hívják (Saint John's Eve). Tehát itt magyar sajátosságról van szó. Az éjszaka, a napforduló pedig azért kiemelt jelentőségű, mert a csillagok állásával minden valaha létezett kultúrkörnek együtt kellett élnie.
Szent Iván valójában Keresztelő Szent János. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János név szláv formájából. Tulajdonképpen a két név egy és ugyanazt az embert takarja. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget. Korábban a csillagászati nyár kezdete június 24-re esett, de a naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. Keresztelő Szent Jánost a magyar néphagyományban a honfoglalás utáni bizánci kapcsolatainkból eredően Szent Ivánnak nevezik. Melchior Inchoffer 18. századi egyházi szerző szerint a magyarok már 1026 körül tűzgyújtással ünnepelték az Iván nap előestéjét. A hagyomány szerint, akik Szent Iván éjszakáján átugranak a tűz felett, egész évben együtt maradnak. A tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Az északi országokban általában ez különösen népszerű ünnep, ekkoriban vannak a fehér éjszakák. A Szent Iván éjszakához kapcsolódó leghíresebb alkotás a Szentivánéji álom című vígjáték, amelyet 1595-ben William Shakespeare írt.
A jegyek elővételben is megvásárolhatók Forrás: a Szervezők közleménye és közösségi oldala