Jeges-Varga Ferenc | "A szövegelés 50-60 év alatt nem változik sokat. Ami változott, az irodalmi köznyelv" – hangsúlyozza Barna Imre, J. D. Salinger leghíresebb regényének legújabb magyar fordítása kapcsán készült interjú ban. Mindennél fontosabb, hogy a fiatalok ne csak hírből ismerjék a régi nagyok munkáit, hanem kedvet kapjanak saját élményeket szerezni. Vásárlás: Rozsban a fogó (2015). Éppen ezért, nem ördögtől való gondolat a világirodalmi klasszikusok újrafordítása, de rendkívüli kihívás és felelősségteljes feladat. Hűnek kell maradni az eredeti szöveghez, miközben meg kell felelni a mindenkori olvasói igényeknek is. Az első fordítás óta eltelt bő ötven év, ezért Salinger regénye esetében feltétlenül helyeslendő az új magyar szöveg megalkotása. De rögtön az elején szembetalálkozunk egy izgalmas kérdéssel, ami sokaknál éles vitát váltott ki – már jóval a megjelenés előtt. Ez pedig a címadás. Barna Imre logikus magyarázatot ad arra, miért pontosabb az általa választott Rozsban a fogó, mint a Gyepes Judit -féle Zabhegyező (1964).
Holden Caulfield tizenhét éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. Első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy szanatórium lakójaként meséli el. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma. Rozsban a fogó tartalom. A könyv megvásárlása után járó jóváírás virtuális számláján:: 27 Ft
Én… – Az úgy van: Ha valaki zab közt megyen a rozsföldeken… Ez egy vers, Burns írta. – Tudom, hogy Burns írta. Neki volt igaza. Tényleg így van. Ha valaki zab közt megyen a zabföldeken. Azzal együtt nem tudtam. – Azt hittem, hogy zabot hegyez. Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak meg minden. Rozsban a fogó elemzés. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg csak ott állnék egy nagy mafla szikla szélén, hegyezném a zabot, és az volna a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy oda akar szaladni a szikla peremére, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség. " (Gyepes Judit, 1964) "– Tudod, mi lennék én? Mármint ha választhatnék, a rohadt életbe? – Na, mi? Ne beszélj rondán. – Ismered azt a dalt, hogy »Ki kap el, hanyatt-homlok futsz a rozson át?