Az alkotmányos monarchia működése Angliában Az alkotmányos monarchia olyan államforma, ahol a király hatalma a parlament által elfogadott alkotmányon alapszik: a hadsereg, a pénzügyek, a kormány ellenőrzé sének joga a parlamentnek felelős kormány kezében van. Az alkotmányos monarchia Angliában jött létre először. Az angol polgári forradalmat lezáró ún. " dicsőséges forradalom " (gyorsasága és vértelensége miatt) hatalomhoz juttatta Orániai Vilmos holland helytartót (II. Jakab veje), aki a parlament behívására III. Vilmos néven elfoglalta az angol trónt, melynek feltétele a Jognyilatkozat (Declaration of Rights) elfogadása volt. III. Vilmos által összehívott parlament 1689. december 16-án cikkelyezte be, amelynek rendelkezései meghatározták az alkotmányos monarchia alapelveit, intézményeit és a később hozott törvényeket. " A király uralkodik, de nem kormányoz ", az állam élén álló király kezében nem összpontosult valódi hatalom, a parlament lett az állam életének az igazi irányítója. Évente össze kellett hívni, és a képviselőket az ott mondottakért nem lehetett felelősségre vonni.
Dicsőséges forradalom: Erőszak mentes forradalom Angliában 1688-ban, melynek során a (whig és a tory párt megegyezésének eredményeképp) létrejött az alkotmányos monarchia. A parlament elűzte II. Stuart Jakabot és híveit (jakobiták), helyette vejét III. Orániai Vilmost ültette a trónra. Jakobiták: Angliából a dicsőséges forradalom alatt elűzött király, II. Stuart Jakab hívei és követői. Whigek: Az angol polgári forradalom királyellenes csoportja, akik 1688-ban államcsínyt hajtottak végre; ma a Liberális Párt tagjainak a neve. Toryk: Az angol polgári forradalom királypárti, elsősorban földbirtokosokból keletkezett politikai csoportja; ma a Konzervatív Párt híveinek a neve. A polgárháború 1640-ben a király a skótok elleni háború költségeinek megszavazása végett rákényszerült a parlament összehívására, de három hét múlva feloszlatta, mert az önkényuralom megszűntetését követelte tőle (,, rövid parlament "). A növekvő forradalmi elégedetlenség láttán I. Károly még abban az évben újra összehívta a képviselőket, s ezzel kezdetét vette az 1653-ig tartó,, hosszú parlament ".
Lipót "Ő királyi felsége helyeslésével határozzák a karok és rendek, hogy a magyar nyelv tanítása ez ország határai között ezentul rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül csak olyanok nyerjenek, a kik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyítványával igazolni tudják. A kapcsolt részekben pedig maradjon rendkivüli tantárgynak. Azok a külföldiek azonban, a kik a közmüveltségi tudományok tanulása végett látogatják a magyar egyetemet, vagy az akadémiákat, és nem szándékoznak valaha ez országban alkalmaztatást nyerni: a magyar nyelv tanulásának kötelezettsége alól mentessenek föl. '" I. Ferenc magyar király. "Bizalmam az ősi erényben. " -- I. Ferenc József magyar király. Én biztos vagyok abban, hogy ha valaha lesz még a jövőben Nagy Magyarország, az csakis az után lesz, hogy Magyarország ismét királysággá válik, Habsburg kormányzás alatt. Persze nem amolyan látszat királysággá, amilyen a Spanyol, Norvég, hanem, ahol az uralkodó egy személyben tölti be az elnök, a miniszterelnök feladatait.
élethossziglan tölti be. A monarchia eredetileg egyszemélyi hatalomgyakorlás teljességét jelentette, sőt az ősi teokratikus rendszerekben az uralkodó – mint istenség földi megszemélyesítője, vagy képviselője – vallási feladatokat is ellátott. Az uralkodó hatalmát csak vallási, erkölcsi megfontolások, vagy magasabb rendűnek tekintett törvények (természetjog) korlátozták. Ezen alapul a görög városállamokban a monarchiától mint a közjó szolgálatában álló, törvénytisztelő hatalomgyakorlástól (baszilea) ennek elfajult formájaként a zsarnoki egyeduralom (türannisz) megkülönböztetése. Itália - 1830 1830-ban Itáliában az északi területek nagy városaiban törtek ki felkelések. Céljuk a Habsburg fennhatóságtól való megszabadulás volt. Bár új módszert alkalmazva a carbonárik titkolózásának helyét a nyilvánosság foglalta el, az osztrákoknak néhány hét alatt mégis sikerült leverni a lázadókat. A gyors sikerhez az is hozzájárult, hogy a két nagyobb állam, a szárd és a nápolyi-szicíliai királyság nem támogatta a felkelőket.