A Brassaï név a kenyérkeresethez kellett, a fényképek szignálásához. A kettőt kezdetben kényesen elválasztottam. " Folyamatosan fényképezte Picasso munkáit, műtermeit, s beszélgetésmorzsákat, történeteket is gyűjtött. Párizs szeme: Brassaï - Cultura.hu. Ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot André Bretonnal, Paul Éluard-ral, Salvador Dalival, Max Ernsttel, Giacomettivel, Tristan Tzarával, Man Ray-vel is. Második albuma, a Voluptés de Paris (Párizs örömei) – ebben szerepel A két apacs – 1935-ben már komoly nemzetközi sikert aratott. Brassaï hosszan exponált, majd a negatívra vakuval fotózta rá a figurát, kompozíciós készsége elárulja képzőművészi indulását. 1935-től 1947-ig a magyar barátja Charles Rado által alapított Rapho ügynökségnek dolgozott. 1937-től a Harper's Bazaar amerikai női divatmagazinnak is dolgozott, ahol a témaválasztásban teljes szabadságot kínáltak neki, képei negyed századon át jelentek meg a lapban. 1940-ben, Párizs német megszállása idején a Riviérára menekült, ám mikor meghallotta, hogy elrejtett negatívjait nedvesség fenyegeti, visszatért a fővárosba.
Élete ekkor már rég az elismert, világhírű művészé, akit számos díjjal jutalmaztak, köztük a Francia Becsületrenddel. A párizsi Montparnasse temetőben nyugszik. A párizsi Pompidou Központ által rendezett kiállítás teljes áttekintést ad Brassaï életművéről, témakörönként csoportosítva az összesen kétszázhúsz fényképet, illetve rajzot ( Éjszaka, Nappal, Minotaure, Rajzok, Transzmutációk, Graffiti). Brassaï életművét — bár a nyolcvanas évek közepén megindultak a tárgyalások egy lehetséges kiállításról — mindezidáig nem láthatta a magyar közönség, ezért különösen nagyjelentőségű ez a budapesti bemutató. A magyar nyelvű katalógus legjobb képeiből válogat, melyet Brassaïtól vett levélrészletek, idézetek kísérnek. Brassaï retrospektív | Ludwig Múzeum. A budapesti Brassaï kiállítás a Budapesti Francia Intézet és a Ludwig Múzeum Budapest — Kortárs Művészeti Múzeum közös szervezésében valósult meg, a Fondation Electricité de France támogatásával. A kiállítás kurátora Alain Sayag, a párizsi Pompidou Központ, a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma munkatársa.
Folyamatosan fényképezi Picasso műveit, műtermét, majd más művészeknél is készít portrékat, enteriőröket, melyek a Harper's Bazaar-nál jelennek meg 25 éven át. ( Életem művészei, 1978). A második világháborút Párizsban vészeli át, közben újra rajzol. 1943-ban Bistro Tabac címen könyvet ír a megszállt város életéről. Gyula halasz brassai. A háború után díszletet tervez a Le Rendez-vous című darabhoz (szöveg: Jacques Prévert, zene: Joseph Kozma), majd más színdarabokhoz is tervez fotódíszleteket. 1948-ban megnősül, feleségül veszi Gilberte-Mercèdes Boyer-t. Szobrokat készít, melyekhez a Pireneusokban talált, lekerekített formájú kavicsokban talál ihletet. 1956-ban a Vincennes-i állatkertben forgatja Amíg lesznek állatok című filmjét, mely Cannes-ban elnyeri a legeredetibb filmnek járó díjat. Nagy visszhangot kelt a New York-i Museum of Modern Art-ban megrendezett Graffiti című kiállításával, melyen a párizsi falfirkákról, vésetekről készített fotóit mutatják be. 1984-ben bekövetkezett haláláig számos kiállításon mutatják be képzőművészeti és fotómunkáit.
Mivel az utcán nem fotózhatott, ismét rajzolni kezdett, szobrokat készített, verseket írt, grafikái 1946-ban Harminc rajz címmel jelentek meg, Jacques Prévert verseivel. A háború után ismét fotózni kezdte kedvenc városát, a járdarészleteket, málló épületsarkokat, falfirkákat is emberi tartalommal tudta megtölteni. A tér és a formák kérdései foglalkoztatták, de továbbra is a statikus témákat, beállításokat kedvelte. Brassai,Halász Gyula: Margit - Festmény | Galéria Savaria online piactér - Régiségek, műalkotások, lakberendezési tárgyak és gyűjteményes darabok. Az ötvenes években színpadi díszleteket, szőnyegeket tervezett, a párizsi állatkertről készített filmjével 1956-ban díjat nyert a Cannes-i fesztiválon. A harmincas évek titkos Párizsa című 1976-os albumába azokat a felvételeit válogatta, amelyeket keletkezésük idején még Párizsban sem lehetett publikálni. 1982-ben adta ki Művészek az életemben című könyvét, amelyben művészekről, műkereskedőkről és a barátairól ír és fotóikat is közli. 1976-ban a Becsületrenddel, 1978-ban a Fényképezés Nemzeti Nagydíjával tüntették ki. "Párizs szeme" – ahogy barátja, Henry Miller amerikai író nevezte – 1984. július 8-án halt meg a Riviérán, s a Montparnasse temetőben nyugszik.
Művészi pályájának alakulásáról családtagjaihoz írott francia nyelvű levelekben számolt be. 1940 előtti levelezéséből A Hét közölt válogatást (1977. aug. –nov. ), majd 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg a levelek gyűjteményét Előhívás cím alatt, a szerző jegyzeteivel és utószavával. Írók Brassaïról [ szerkesztés] Brassaïba a város ( Párizs – szerk. ) legváratlanabb helyén ütközött az ember. Arcán folyton ugyanaz a mosoly, szemében ugyanaz a vallató pillantás, ajkán folyton ugyanaz a készség a szóra, hogy az éppen akkor elkapott élményét azon frissiben átadja. Mintha folyton valamiféle őrségen lett volna, szüntelenül szimatolt, kutatott, fürkészte a távolt amögött is, akivel beszélt. Számára minden dolognak, de mindnek volt jelentősége. Soha nem bírált, ítéletet soha nem mondott a dolgokról vagy eseményekről. Egyszerűen csak számot adott arról, amit látott és hallott. – Henry Miller Különleges valaki. Senkihez sem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és festészet helyett a fényképészetet választotta.