A dalok közül kirí a musical műfajáról született szám, amely bosszantó feleslegességével leginkább arra enged következtetni, hogy a szerzők nagyon szerettek volna előadni egy önreflexív dalt, a maga kötelező kellékeivel, cilinderrel és sétapálcával. Ezen színház falai között, világhírű művekben is előfordult már hasonló, úgyhogy a felvetés sem mondható eredetinek. A látványban akadnak izgalmas momentumok, mindenképpen ilyen Romvári Gergely puzzle-motívumra épülő, magára a darabra, annak szerkesztésére és a karakterek fejlődésére is remekül utaló díszlete, illetve emlékezetes néhány "fekete színházas", vagyis sötétben játszódó, ultraviola fénnyel megvilágított jelenet. Nehéz eldönteni, hogy hol végződik magának a darabnak, és hol kezdődik a szövegnek a túlírtsága. Történetről kevésbé beszélhetünk, inkább a sorsok felfejtése a jellemző, több szinten visszatérő elem a "valaminek látszik, majd kiderül, hogy mégsem az" megoldás. Jegyek rendelése Madách Színház - Csoportterápia, Budapest ~ Madách Színház. A szövegbeli, olykor olcsó magyar televíziós műsorok szintjén mozgó szópoénok (például, és nem szó szerint idézve: a nyaraláson elveszítettem a feleségemet – nem meghalt, hanem elveszítettem a városban, azóta sem láttam – azért nem láttam, mert a válóper idejére hályog nőtt a szememre) és a dalszövegek erőltetett humorú bonyolultsága szintén az életszerűség és a színészek ellen dolgoznak.
Mint a rendező megjegyezte, a pályázaton a Csoportterápia volt az egyetlen nem feldolgozásból született, teljesen eredeti történet. "Egy nagyon klasszikus dramaturgiai trükkel élnek, amelyet én imádok például a filmekben: a végén a csattanóban derül ki, hogy kit is kerestünk egész végig. Ezek azok a művek, amelyeket érdemes másodszor vagy harmadszor is megnézni, mert akkor már azt élvezi az ember, hogy tudja, mi a vége, és figyeli azt a színészt, akiről majd a titok kiderül" – ajánlotta a fordulatokban nem szűkölködő darabot. Harangi Mária hangsúlyozta, hogy a szerzőhármas olyan musicalt alkotott, amely egyrészt hagyományos módon megfelel a műfaj kívánalmainak, ugyanakkor van egy "sajátosan magyar humora", amitől mégsem áll be a nagy, "szélesvásznú" angolszász musicalek sorába, hanem tényleg tud valami speciálisat. Csoportterápia - új magyar "mjúzikelkámedi" a Madách Színházban – kultúra.hu. "Elég finnyás vagyok a musicalek tekintetében, kevés közülük, amelyet igazán tudok szeretni. Szerencsém volt, hogy eddig mindig ilyet kaptam: megrendeztem a West Side Story -t, a műfaj legzseniálisabb alkotását, majd az Avenue Q -t és az Ájlávjú t, amelyek mind a musicalt megújítani akaró, új utakat kereső darabok.
Sziszi figurája azonban a leginkább egy darabból faragott, és mivel az alkotók is sztereotip szemszögből közelítik meg a karaktert, a színész sem tudja igazán árnyalni. Balla Eszter küzd és küszködik a test- és énképzavaros Jetti figurájával, nemigen találkoznak egymással. Szente Vajk lelki gyökerű hipochondria mögé bújó Lajosa sokszor, sok helyen látott, fertőtlenítő kendős, mindenhol bacilust sejtő típus. A legtöbb zsákutca talán éppen ebben, ráadásul az egyik szerző által alakított figurában van: a befogadhatónál jóval több tünetet mutat egyszerre. Ez a darab egészére is jellemző. Mintha az alkotók képtelenek lettek volna dönteni: nyugati mintára készüljön egy magyar produkció, amely előbbiből a kelleténél kevesebbet őriz meg (az utóbbit meg mintha kevésnek érezné), de gyermekbetegségeit mégis átveszi… Amelyeket ezúttal a csoportterápia sem gyógyítja. Bolba Tamás – Szente Vajk – Galambos Attila: Csoportterápia Díszlettervező: Romvári Gergely. Csoportterápia madách kritika khurana. Jelmeztervező: Howard Lloyd. Koreográfus: Fejes Kitty.
Zenei vezető: Bolba Tamás. A rendező munkatársa: Kutschera Éva. Rendező: Harangi Mária. Szereplők: Balla Eszter, Simon Kornél / Sándor Dávid, Dobos Judit, Nagy Sándor, Szente Vajk, Polyák Lilla / Ladinek Judit. Madách Színház, 2011. június 9.