Mélyen illetődve bucsuzom tőletek; Elmégyek: de szívem ott marad véletek A szerelem láncain. Hímezze bár útam thessali virulmány, Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány A szerencse karjain; Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok Örömmel tölt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körűl a mély tengereket, Mint Magellán gályái. Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit Egy tündér kép elvágja! A szilaj vágyások gigászi harcait, E bujdosó csillag ezer orkánjait Bévont szemünk nem látja. Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink. Partra szállottam. Ady Hiányérzet Versei. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. Béke már részem: lekötöm hajómat, Semmi tündérkép soha fel nem oldja. Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút!
Külön érdekesség, és Ady zsenijét, költői tudatosságát mutatja, hogy ez az aprócska változtatás a szöveg talán legerősebb sorait eredményezte. A kézirat első lapja A kézirat második lapja Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota, F épület, VI. emelet, Corvina kiállítóterem A kiállítás megtekinthető: 2015. június 20. és 2015. július 12. között. A belépőjegy egységesen 400 Ft, mellyel az OSZK egyéb kamaratárlatai is meglátogathatók!
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. Ady Endre – A föl-földobott kő Ady Endre: Harc a Nagyúrral Ady Endre – Fölszállott a páva Ady Endre: A Hortobágy poétája Ady Endre – Biztató a szerelemhez Egy szép leányhoz Hajnalsugár csókolta bimbó, Egészen gyermek, kisleány. Ki-kipirul szép gyermekarca, Majd gyorsan ismét halovány. Ragyogó szeme vágyva fürkész, Majd ábrándozva megpihen: – Mennyi báj kedves gyermekarcán, Mennyi vágy fénylő szemiben! Elnézem ezt az édes arcot, Elnézem némán, hosszasan. Szivemben kínos emlék ébred, Amely a multon átrohan… – Ilyen volt Ő is: rózsabimbó, Ilyen volt Ő is: szép leány, Ki öntudatlan bűbájával Rabjául tartott oldalán… Valósággá lett lelkemet És, míg a mult ismét kitárul, A szívem úgy sejt, úgy remeg: – Ha olyan lesz, ha elragadja Magával őt is a világ! Hirdetés Nézd meg a leggyönyörűbb szerzeményeket Ady Endrétől! Biztosan meghatódsz a soraitól!