Mint ahogy az is megnyugvással töltheti el a nézőt, hogy azt láthatja, mások sokkal nagyobb káoszban élnek, mégsem reménytelen, hogy néhány hét alatt szembenézzenek ezzel, és legyőzzék. A rend sírással jár. És nevetéssel Marie Kondo azt vallja, hogy az életünk valójában az után kezdődik, miután rendet teremtettünk az otthonunkban. Illetve ha jól bánunk a holmijainkkal, akkor jól bánunk magunkkal is. Ez mind jól hangzik, ha túllépünk a coelhóinak tetsző kontextuson, de valahogy nehéz elképzelni a gyakorlatban. És ennek illusztrálására tökéletes ez a sorozat. Marie Kondo magyarul is megjelent könyveit olvasva talán nem teljesen jön át az, hogy a rendrakás, ahogyan ő elképzeli, nemcsak a dolgainkról, hanem rólunk is szól. Ebből a szempontból pedig a Netflixen futó sorozat szemléletes kiegészítője az elméletnek: gyakorlatban mutatja meg a rendrakás érzelmi, mentális és spirituális következményeit. Aminek az egyik megbízható és visszatérő jele, hogy ezekben az epizódokban sok könny lecsordul az arcokon.
:D De amúgy a műfajban "elment egynek". Olyan nagy a szakadék a KonMari módszer világszemlélete és az átlag nyugati (pláne konkrétan amerikai) ember között, hogy nem lehet nem észrevenni. Ezt gondolom a készítők és Marie is tudják, és valahol talán célja is a műsornak bemutatni ezt, de érdekes helyzeteket teremt, ahogy Marie megköszöni a kardigánnak, hogy hordhatta, amerikai anyuka meg gombócba gyűrve a földre dobja. :) Van mit tanulni ettől a nőtől – és ettől a kultúrától –, de nagyban. 2 hozzászólás viky0222 2020. augusztus 7., 10:50 Az biztos, hogy megadja a motivációt a szelektálásra, de egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet valakinek ennyi cucca. Hogyan halmozódik fel ennyi felesleges dolog valakinek az otthonában. Volt néhány család, aki elég ellenszenves volt, az első részben szereplők még mindig nagyon élének élnek az emlékezetemben. :'D Érdekes volt Marie Kondo módszereit megismerni, és nagyon aranyos nő. brena 2019. január 24., 23:47 Első "sorozatom" netflixen itthon. Tetszett, lehet egyszer én is neki állok majd egy teljes lakás "kondózásnak", eddig 1 komódom van élére hajtogatva, lassan 1 éve és még tart a rend…de hogy a bugyijaimat háromba hajtogassam és a zoknijaimat élére állítsam …… az kizárt!
A sorozat neve alatt elérhető még egy alvást segítő és egy interaktív széria is, ahol távirányítónk segítségével dönthetünk róla, hogy mire van szükségünk éppen. Minimalizmus: dokumentumfilm a fontos dolgokról Ebben a Netflixen elérhető filmben a minimalizmust ismerhetjük meg közelebbről. Az egyre elterjedtebb irányzat arra mutat rá, hogy ne ragaszkodjunk a tárgyakhoz és próbáljunk minél letisztultabb környezetet teremteni magunk körül, ezzel pedig az elménket is segítsük abban, hogy ne legyen annyira túlzsúfolt. Marie Kondo: Rakjunk rendet! És ha már a túlzsúfoltságnál tartunk: ha esetleg abban nyerünk megnyugvást, hogy a japán Marie Kondo mások rendetlen életébe varázsol egy csipetnyi szikrát és természetesen rendszert, ennél tökéletesebb műsort keveset tudnánk mondani. Samsara: A lét örök körforgása Ez a gyönyörű dokumentumfilm nem kínál többet, mint azt, hogy csodálatos képekben mutatja be a világunkat, legyen szó szent helyekről, háborús, vagy indusztriális környezetről. A természet és a világ mindennapi történéseit hipnotikus képekben tárja elénk.
Sokan például vagyonokat költenek terápiára, hogy ide eljussanak. Kondo klienseinek viszont egy zoknin vagy egy csavarhúzón keresztül kell eljutniuk a saját lényegükhöz. Ott van például az első gyerekének a születését váró Mario, guatemalai gyökerekkel, amerikai álmokkal, és 150 pár edzőcipővel – rögtön meghazudtolva a sztereotípiát, hogy a cipők iránti rajongás a nők kiváltsága lenne –, aki a garázsban őrzi azt a kopott postaládát, amely az első amerikai otthonukban fogadta be a leveleket. Hogy örömet okoz-e egy garázsban porosodó postaláda? Igen, abból a szempontból, hogy nehéz megválni tőle, mert emlékeket idéz fel, mert egy újrakezdésnek a jelképe, mert rengeteg küzdés volt abban, hogy felkerülhetett egy guatemalai család amerikai otthonának a kapujára. Az is nagyon tetszett, hogy Kondo azt javasolta, köszönjük meg az otthonunknak, hogy mindig védelmez minket. Ez a gyakorlat alapvetően megváltoztathatja a viszonyunkat az életterünkhöz, nekem legalábbis nem a hála szokott eszembe jutni, amikor ki kell takarítani, pedig valóban megköszönhetném a lakásomnak, hogy ilyen szépen szolgál minket, mert gyakran nincs egyszerű dolga.