Marilynne Robinson amerikai írót a magyar olvasók elsősorban Pulitzer-díjas, itthon is szép sikert aratott regénye, a Gilead alapján ismerhetik. Ebben a kötetben esszék formájában adja tovább szellemi-eszmei, keresztyén-kálvinista hagyományát. A gondolkodás szabadsága - YouTube. Úgy szól az amerikai történelem és jelen, a kultúra, a gazdaság, a tudomány, illetve a vallás kérdéseiről, hogy miközben felmutatja keresztyén hitének legmélyebb spirituális-eszmei indulatait, körbejárja saját hitközösségének, örökségének legfontosabb forrásait, érvelésében szorosan összekapcsolódik a hit és a gondolkodás szabadsága, a hagyomány mélységes tisztelete és a kritikus gondolkodás és a keresztyén politikai magatartás felelőssége. "…nem ahhoz az iskolához tartozom, amely szerint a hit szilárdságát a tantételekhez való igazodás határozza meg. Éppen ellenkezőleg, meg vagyok győződve arról, hogy az Istenbe vetett hit felszabadítja a gondolkodást, mert a gondolkodás folyamatos okulás Isten dolgairól. (…) Némelyek szemében paradoxonnak tűnhet a szellemileg nyitott vallásos hit.
A legvadabb nacionalizmus ekkor már élte virágkorát. Mindenki, aki nem ezt tartotta lételemének, ellenségnek számított. A GONDOLKODÁS, mint fontos, de háttérbe szorult életcél, csak egy kis, szűk rétegre korlátozódott, akiket vagy a saját vagyonosodásuk, vagy ami ezt előmozdította, volt jelen a társadalomban. Ebbe a közömbösségre nevelt atmoszférába vitt – volna – üdítő változást az a munkálkodás, amit a sétálgatva, kérdezgetve jövő – menő pedagógus kezdett behozni a történelembe. Azonban a korabeli arisztokrácia a gondolkodást a kizárólagosan birtokolt hatalom megőrzésére nézve veszélyként érzékelte. Ha a nép elkezdi eszét használni, mi lesz velünk? A szabadságról I. - A gondolkodás és a gondolatok szabadsága, avagy az oktatásról másként - Voyager: a tudomány határain. Ez a jelenség túlélte a századokat, sőt mára már két és félezer évet is. Jellemzően működik úgy egyházi, mint világi közösségekben egyaránt. Kérdezni veszélyessé vált, mert ez már gondolkodást, logikát feltételező agytevékenység, tehát vagy el, vagy lenyomni szükséges. Vagy az agyonhallgatás, vagy az erőszak a megoldás. Váltogatva és hol előtérbe hozva, hol meg sunyí módon, a háttérben lapítva gyakorolják azok, akiket a nép maga fölé tolt, mint a hatalom gyakorlóit.
Eme képesség hiányában azonban gondolataink nem lehetnek igazán szabadok, hiszen egy ilyen szűkös időkeret nem elegendő bármilyen tetszőleges kérdés megválaszolására, bármilyen gondolatmenetre. Az igazi gondolati szabadsághoz nem elegendő tehát a gondolkodás tiltásának hiánya: meg kell tanulnunk ide-oda csapongó gondolatainkat fegyelmezni. A GONDOLKODÁS SZABADSÁGA Kálvinista tűnődések. Ezzel megint visszatértünk a dörgedelmes "fegyelmez" kifejezéshez… Nem szükségszerű azonban, hogy ezt a fegyelmezést kényszerként vagy egyáltalán erőfeszítésként éljük meg. Az utóbbi időben többször végiggondoltam, hogy milyen tevékenységek közben érzem magam igazán nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak. A listám élén a következő három foglalatosság kapott helyet: a társasjátékozás, a floorballozás, és amikor a "szabadon engedett" 2 éves fiam után sétálok/rohanok a parkban vagy az erdőben. Ezek egyik, meggyőződésem szerint legfontosabb közös vonása, hogy az adott időszakban csak egy dologra koncentrálok… Nincsenek párhuzamos feladatok, felugró ablakok, üzenetek… csak a játék, a pálya, vagy a következő lezuhanásra alkalmas hely felé kapaszkodó gyerek.
Úgy is mondhatjuk, hogy mindnek köze van a Csíkszentmihályi óta ismert flow élményhez, de ez már egy új témához, az idő érzékelésének sajátságaihoz vezet. Innen folytatom legközelebb. ---------------------------------- Ahogy a fentiekből is érzékelhető, megpróbálkozom valami újjal a blogot illetően. Egyrészt a hangsúly kicsit áthelyeződik az arról való elmélkedésre, hogy hogyan is gondolkozzunk ebben a világban, hogyen fogalmazzunk meg kérdéseket, miként építhetünk fel egy életfilozófiát. Nem ideológiát szeretnék sulykolni, sokkal inkább egy eszközkészletet felépíteni (hiszen nem kis részben azért is születnek ezek a sorok, hogy a saját gondolataimat rendezzem) és felkínálni. Másrészt mivel egy igazán jó esszészerű bejegyzés megírása tipikusan 5-8 órát igényel, amit nem lehet 10 perces blokkokra szabdalni, így a jelen életkörülményeimnek megfelelő módon megpróbálok rövidebben írni bizonyos fő témakörökben a gondolatokat az egyes bejegyzések közt továbbgörgetve. Néha emiatt lehet ismétlésekre kerül majd sor, vagy egy-egy cikket újra előveszek kibővített formában, esetleg több kisebb írás a végén összeolvadhat majd egy tényleges esszévé is.
Belépés csak a színház alkalmazottainak! Próbatábla A próbatábla megkintéséhez kattints ide. A heti munkarend megkintéséhez kattints ide. A színház belső működését szabályozó előírások megtekintéséhez kattints ide. Anca Bradu, a fiatal román rendezőgeneráció egyik legfontosabb alakját kérdezte Márton Imola dramaturg a magyar társulatokkal való együttműködésről, az antik szövegek okozta kihívásokról és persze a ma este bemutatandó Antigoné ról. Anca Bradu A magyar társulatokkal létrejövő közös munka számomra mindig egy izgalmas lehetőség. A magyar színészek energiájának, technikai felkészültségének és pontosságának találkozása az ún. latin, azaz román színházi kultúra fantáziájával mindig kihívást jelent számomra. Azok az előadások, amelyeket magyar társulatokkal hoztam létre mindig nagyon gazdagok voltak zenei és képi szempontból, illetve a színészek testének plaszticitása szempontjából. Az természetesen hátrány, hogy nem beszélem a magyar nyelvet, de az a tény, hogy nem vagyok épp szinkronban azzal a pillanattal, amikor a színészek beszélnek, felébreszti a többi érzékszervemet – kinyitja a szemem és a fülem.
Mălinával majdnem húsz éve egy duót alkotunk, hiszen egyetemista korunk óta együtt dolgozunk. Sokat tanultunk egymástól. Tőle tanultam meg, hogyan lehet ritmizálni egy szöveget, hogyan lehet megtalálni a zeneiségét, és hogyan lehet plasztikussá varázsolni a színészek testét. Én hiszek a totális színészben, aki egy olyan plasztikus világban létezik, amelyben minden élővé válik. Az előadásaimban a színészek játszanak, táncolnak és énekelnek is. És ehhez elengedhetetlen Horváth Károly kifinomult és komplex zenei világa és Horațiu gazdag vizuális gondolkodása is. Igazi öröm ezzel a csapattal újra és újra együtt dolgozni, mert minden találkozásunk igazi kihívás mindannyiunk számára. (lejegyezte: Márton Imola)
És pontosan ezért kezdődik minden szezon egy komoly sportegyesületnél alapozással. Gyakrabban kéne az alapoktatásra is úgy gondolnunk, mint egy edzőtáborra. Egy olyan időszakra, amelynek egyik legfontosabb feladata a szellemi alapozás, egyfajta mentális állóképesség kialakítása. A lexikális tudásról és az "életben használható gyakorlati ismeretekről" (ez a gyakorta visszaköszönő címke önmagában egy egész külön témakör) szóló viták természetesen fontosak, de logikailag csak ez után, az alapok után következhetnek. Ebből a szemszögből nézve például egy Berzsenyi vers vagy néhány évszám megtanulása nem önmagukban vett célok, pusztán eszközök. A munkamemória "erőnlétét", kapacitását trenírozó gyakorlatok. Egy olyan világban élünk, amelyben felfoghatatlan mennyiségű információ bombáz minket szinte minden pillanatban. Egyáltalán nem evidens az, hogy ilyen körülmények között valaki képes megszakítás nélkül 10-20 percen át (hovatovább órákon keresztül…) egyetlen dologra, egyetlen gondolatmenetre vagy megoldandó feladatra koncentrálni, azt több oldalról körbejárni, feltérképezni és előhívni a kapcsolódó korábbi ismereteket.