Május 1. immár 132 éve, 1890 óta a munkások nemzetközi ünnepe. Bérből és fizetésből élőké, fizikai és szellemi dolgozóké egyaránt. Nemzetközi, mert a munkavállalók egymás iránti szolidaritását fejezi ki, jelezve azt is, hogy sorsuk közös. Ünnep, mert anélkül nincs semmilyen mozgalom, társadalmi cselekvés. A küzdelem nemcsak a magasabb fizetésért, jobb munkakörülményekért folyik, hanem a társadalmi megbecsülésért is, azért, hogy mindenki elismerje, egyenlőek, egyenjogúak vagyunk, elutasítjuk az előjogokat, kiváltságokat. Így talál egymásra a társadalmi felemelkedésért és demokráciáért folyó küzdelem. a legnehezebb időkben is utat mutat, nem lehet betiltani, tartalmát átértelmezni. Nem lehet pusztán majálisnak, tavaszünnepnek tekinteni. Mély tartalmú, társadalmi, gazdasági és politikai üzeneteket egyaránt hordoz. Ma is nehéz időket élünk. A Fidesz újabb kétharmados győzelme nem tántoríthat el minket attól, hogy tovább küzdjünk a szociális demokráciáért, a szociális, demokratikus és zöld Magyarországért.
Innen ered az a szlogen is, amit a Beatrice együttes híres dalából már ismerhetünk: "Nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció (=pihenés), nyolc óra szórakozás". Mivel semmiféle jogi előrelépés nem történt, így az e köré szervezett tüntetések, tiltakozások, sztrájkok kifulladtak, az elégedetlen dolgozókat pedig elbocsájtották, és más gyárak sem vették fel őket a későbbiekben. Az 1840-es években a nők és gyermekek munkaidejét maximum 10 órára szabályozták – ez előrelépésnek mondható, igaz, de nem igazán állt közel még ahhoz, amit a lázongó gyári munkások elvártak. Valódi változás Ausztráliában történt először. A tüntető munkások a Melbourne-i Egyetem épülete elől a Parlamentig masíroztak, a cél ezúttal is a napi legfeljebb 8 órás munkaidő kiharcolása is volt. Ezúttal a dolgozók sikerrel jártak. Akkor még nem is tudták, hogy szakszervezetnek hívják azt csoportosulást aminek segítségével sikerült ezt elérniük. Ez a siker inspirálta a későbbiekben Május 1. megünneplését. Így nőtte ki magát A következő mérföldkő az 1886-os chicagói sztrájk volt.
A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. Akciójuk sikerrel zárult, még csak a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére, így egyben a világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak (későbbi nevén szakszervezetnek) bármiféle sikert is elérni retorziók nélkül. Ez a siker is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését. 1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért.
Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos "nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés" (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel. A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen.