artPortal • 2007. 09. 20. | Olvasási idő: < 1 perc 2007. szeptember 27-én csütörtökön délután 6-kor a Z''Art Galériában (Bp. Váci utca 59. ) tartják Záborszky Gábor akadémiai székfoglaló kiállításának... ZÁBORSZKY Gábor 1950. 2007. szeptember 27-én csütörtökön délután 6-kor a Z"Art Galériában (Bp. ) tartják Záborszky Gábor akadémiai székfoglaló kiállításának megnyitóját, amelyhez bevezetőt mond Radnóti Sándor. 2007 júniusában a Budapesti Műszaki Főiskola Tavaszmező utcai új diákotthonába kiírt pályázatra beérkezett művek közül a Mgyar Universitas Program képzőművészeti bíráló bizottsága a puritán eszközökkel megvalósított kollégium és diákhotel díszítésére Záborszky Gábor műeggyüttesét találta a legalkalmasabbnak.
Mit jelent életünkben a lelemény? Vajon kinek milyen történet, eredmény, mese vagy családi emlék jut eszébe erről a szóról? Ez a gondolat került fókuszba június végén Balatonfüreden, az irodalmi divatszalon telt házas eseményén. Első fél évének végéhez ért a Katti Zoób márka és a Magyar Kultúra magazin közös beszélgetős sorozata, a Kattarzis. Az irodalmi divatszalon a régi korok hagyományát idézi egyedülálló módon a XXI. Záborszky Gábor amatőr festőművész portálja - G-Portál. századi, modern miliőben: múlt és jelen, tradíció és újítás közös metszetei mutatkoznak meg a havi esteken, január óta Balatonfüred szívében, a Partitúra Galériában. A program célja – ahogy az alapító, Zoób Kati meséli – az, hogy legyen egy olyan találkozási pont, ahol a kultúra mentén mindenki, aki eljön, elmondhassa a maga történetét. A személyes élmények, mesék, tárgyak és emlékek egymáshoz kapcsolódva minden alkalommal egy szubjektív történelmi tablót adnak, ahol a tudomány, a divat, az irodalom és a képzőművészet egyszeri módon csatlakozik össze. Az estek hívószava minden alkalommal egy központi fogalom, a Magyar Kultúra magazin "témája", így január óta fókuszba került az álom, a tengerentúl, a kivétel és az örökség is.
Pécs, Tamási, Eisenstadt (Kismarton), a karintiai Wolfsberg és Budapesten is több alkalommal. Ebben az időszakban folytatódott a vándorművész életmódja, festészettel és belsőépítészettel foglalkozott. Az ország sok településén megfordult. Időközben kipróbálta a természetközeli életet, élt Csákváron, Vértesbogláron, onnan került 2012-ben Budafok-Téténybe, ahol megszületett második gyermeke, Zsófia. De itt született meg még egy meghatározó dolog, mégpedig az a szemléletmód, stílus, amire azt mondhatjuk, hogy megtalálta saját magát. Meggyőződésem, hogy a világháló, az információs szupersztráda korában is a tanítás az, amikor egy ember beszélget a másikkal az általa talán jobban ismert dolgokról. Mindig szigorú voltam a diákjaimmal a megismerés terén, de nagy szabadságot biztosítottam a megjelenítéshez. Fiatalon olvastam Borsos Miklós könyvét: Visszanéztem félutamból. Szép volt. Szent Ferenc-i panteisztikus életérzés sugárzott belőle. Bár a Balaton mégsem az Égei-tenger, megértettem, hogy a művészet és az élet azonos dolog.
A rövidesen diplomamunkaként bemutatásra kerülő művek is mozaiktechnikával készülnek. De – ahogy ezen a kiállításon is jól látható – Velence és tengerpartja éppolyan inspiratív volt számára, mint az Itália szerte megismert élő művészeti hagyomány. Az itt látható festmények közül jó néhány ezekből az utazásokból merít, érdekességük, hogy nem műteremben készültek, hanem a szabad ég alatt; plein air festészetének előzményei persze már itthon is megvoltak. Ibolya középiskolásként festette az itt is kiállított virágcsendéletet. Már ekkor felfigyelt az amúgy nehezen észrevehető mélylila szirmok közötti színkülönbségekre, ami – elmondása szerint – egy bizonyos értelemben már előzménye volt a most kiállított műveknek is. Későbbi festményei a megfigyelés pontosságának és egyúttal egy átfogó, a tájat egészként megragadni képes tekintet élménynek eredményei. Ez a készség vagy tanulhatatlan ráérzés teszi lehetővé, hogy képein – még a felszínes megfigyelő is – érzékelhesse a fénykép és festmény minőségi különbségét, ami éppen a megörökítés fogalmán keresztül ragadható meg a legegyszerűbben.