Az egyesült államokbeli vetítések a jegypénztári felvételek 51, 8% -át tették ki, a nemzetközi nézettség 48, 2% -át tette ki. Az Egyesült Királyságban a filmet 2006. március 17-én mutatták be, és azon a hétvégén az ország kasszája volt. Otthoni média A rózsaszín párduc 2006. június 13-án kiadták otthoni megtekintésre, és 693 588 DVD-példányt adtak el, 9 391 182 dollár értékben. A film eddig 1 579 116 példányban kelt el - 23 216 770 dollárnyi fogyasztói kiadást. Zene Eredetileg David Newmant választották a film partitúrájának összeállításához, de gyorsan Christophe Beck váltotta. Neki köszönhető a film partitúrája, amelyet filmzeneként adtak ki A rózsaszín párduc körülbelül egy hónappal a film megjelenése után. Az R&B énekese, Beyoncé, aki Xania szerepében főszerepet játszik, két dalt adott elő a filmhez: "A Woman Like Me" és # 1 találat: "Check on It". Ez utóbbi a film fődalaként szolgál, eltekintve Henry Mancini Pink Panther témájától. Számos más dalt használtak apró részletekben, de csak Beck eredeti partitúrája szerepelt a soundtrack albumban.
Amíg az eredeti sorozat főszereplője, Peter Sellers egy szeretnivaló balek volt, Martin inkább tekinthető afféle francia Drebin hadnagynak, csak épp annak szerethetősége nélkül, aki nyomában kő kövön nem marad. Az előzetesből korábban megismert jeleneteknél viccesebbet már nem túl sokat találunk az alkotásban, inkább csak fárasztó mozzanatok sorát, amelyek közé azért a nagy számok törvénye alapján becsúszott néhány valóban poénos is. Chistophe Beck ( Jégvarázs, A Hangya, A holnap határa) nehéz örökséget vett magára, hiszen az eredeti film Henry Mancini szerezte főtémája halhatatlan lett, egyike azon tételeknek, melyeket a filmzenékben járatlanok is gondolkodás nélkül el tudnának fütyülni. Beck mindenesetre nem ijedt meg a saját árnyékától, a rózsaszín párducétól pedig pláne nem, és Mancini előtti főhajtásra használta ki az alkalmat. Ehhez természetesen modernizálta a híres dallamot (kihagyni öngyilkos merénylettel ért volna fel), de nem egyezett ki ennyivel. Jazzes motívumokban is erős score-jában a főtéma mellett ízlésesen keverednek egymással a könnyed, franciás dallamok (melyeket természetesen harmonikával támogat meg), a vígjátékokra jellemző kötetlen semmiségek és a hatalmas rejtélyre utaló, mókásan komor elemek.
The Pink Panther A kínai-francia focidöntő végén, sok-sok néző szeme láttára hal meg a nyertes gallokat irányító neves edző, és eltűnik ujjáról gyémántgyűrűje, a híres Rózsaszín Párduc is. A karrierista Dreyfus főfelügyelő (Kevin Kline) a kétbalkezes rendőrt, Jacques Clouseau-t (Steve Martin) bízza meg az ékszer felkutatásával, hogy amíg a sajtó a felügyelő csetlés-botlásait kíséri figyelemmel, ő vigye sikerre a nyomozást. Clouseau a mellé kíséretül adott segédje (Jean Reno) társaságában veszi fel a kesztyűt – persze azt is fordítva. Az annak idején szebb napokat is látott Steve Martin, aki manapság már csak családi filmekkel tud aratni a mozipénztáraknál (gyerekekkel indult a lecsúszás, de a tuti siker érdekében idővel bizonyára kerül majd mellé kutya, delfin, majom vagy fóka is), a legutóbbi – anyagi – sikerét rendező Shawn Levyvel dolgozott ismét együtt. Korábbi együttműködésük, a második részt is megélt Tucatjával olcsóbb sem mutatott semmilyen komoly értéket, és nem történt ez másképp ennél a remake-nél sem.