A természetes radioaktivitás az a radioaktivitás, amely a természetben a természetes radioaktív elemek és nem emberi források láncolata miatt következik be. A környezetben mindig is létezett. A természetes radioaktivitás a következő módon is növelhető: Természetes okok. Például a vulkánkitörés. Közvetett emberi okok. Radioaktív sugárzás tünetei felnőttkorban. Például ásni a föld alatt az épület alapjainak megépítéséhez vagy az atomenergia fejlesztéséhez. Másrészt a mesterséges radioaktivitás minden emberi eredetű radioaktív vagy ionizáló sugárzás. Az egyetlen különbség a természetes sugárzás és az ember által létrehozott sugárzás között a forrása. A kétféle sugárzás hatása azonos. A mesterséges radioaktivitásra példa nukleáris orvostudományban keletkező radioaktivitás vagy atomerőművek maghasadási reakciói villamos energia megszerzéséhez. Mindkét esetben a közvetlen ionizáló sugárzás az alfa sugárzás és az elektronokból álló béta-bomlás. Másrészt a közvetett ionizáló sugárzás elektromágneses sugárzás, mint a gammasugár, amely foton.
A radioaktív sugárzások keletkezése, radioaktív bomlás Ismertesse a természetes radioaktivitás háromféle sugárzásának keletkezését! A radioaktív sugárzások az atommagból indulnak ki. A radioaktív sugárzás során a sugárzó elemek atommagjai a részecske kibocsátásakor átalakulnak: radioaktív bomlás → új mag, új elem keletkezik. A természetben található radioaktív elemek külső behatás nélküli spontán átalakulását és az ezzel járó részecskesugárzását természetes radioaktivitásnak nevezzük. o α-sugárzás: az elbomló atomból egy α-részecske, azaz héliumatommag távozik. Az alfa részek nagy energiájú héliumatommagok, azaz kétszeres pozitív töltésű, heionok, amelyek az anyagban lefékeződve két elektron felvételével semleges héliumatommá alakulnak át. A keletkező atommag tömegszáma 4-gyel, rendszáma 2-vel kisebb lesz, mint az eredeti. A radioaktív sugárzások keletkezése, radioaktív bomlás | doksi.net. o β-sugárzás: a sugárzást nagy energiájú elektronok alkotják. Az elbomló atomból egy β-részecske, azaz elektron távozik úgy, hogy közben a magban egy neutron protonná alakul.
Ha a DNS-károsodás túl nagy mértékű, akkor a programozott sejthalál (apoptózis) folyamatában a sérült sejtek elpusztítása következik be. Bizonyos mértékű sejtvesztést a szervezet képes kiegyenlíteni, de ha a veszteség túl nagy mértékű, akkor fontos funkciók vesznek el, és jelentkeznek a sugárbetegség tünetei. A sugárbetegség típusai A sugárbetegségnek három típusa van, amelyek részben átfedhetik egymást. Ezek a következők: Központi idegrendszeri (vagy kardiovaszkuláris) betegség: a teljes testet ért extrém magas (10 Gy feletti) sugárterhelés okozza. Mindig halálos kimenetelű. A tünetek az expozíciót követő perceken belül, de legfeljebb egy órán belül kialakulnak. Radioaktív sugárzás tünetei gyerekeknél. A látens fázis rövid vagy teljesen elmarad, aztán remegés, epilepsziás rohamok, bizonytalan mozgás (ataxia), intracerebrális ödéma alakul ki, és órákon vagy 1-2 napon belül bekövetkezik a halál. A gasztrointesztinális betegség az emésztőrendszert érinti. 4 Gy vagy annál nagyobb sugárterhelés okozza. A kezdeti tünetek gyakran igen kifejezettek, 2-12 órán belül jelentkeznek és 2 napon belül megszűnnek.