Mindazonáltal a "Három császárság egyesülete" játszotta a béke megőrzésének történelmi szerepét Európában a XIX. Század utolsó harmadában
A St. Petersburg, jól ismert, így 1887-ben, hazánkban ment a következtetést egy titkos szerződést Németországgal. Az úgynevezett "viszontbiztosítási szerződés" feltételezett semlegességét háború esetén egy harmadik ország, de egyetértettek abban, hogy ez nem vonatkozik azokra az esetekre, a francia-német és az orosz-osztrák háború. Így a "Három császár szövetsége" kimerítette pozitív forrását. Nagy háború előestéjén Ezek a megállapodások az orosz Birodalomra vonatkoztakátmeneti jellegű. A XIX. Század elején egy elképzelhetetlen esemény volt Európában - az abszolutista Oroszország szövetségre lépett a republikánus Franciaországgal. A diplomáciai osztály továbbra is vizsgálta a közeledés lehetséges módjait Nagy-Britanniával. A "tengerész úrnőjének" nagyon tisztában voltak azzal, hogy a ragyogó elszigeteltség politikája véget ért, és több érdeklődésük van Oroszországgal, mint az osztrák-német blokkban. A hosszú diplomáciai tárgyalásokat sikerrel koronázta, mivel megjelent az antant második katonai politikai blokkja, amely Oroszországot, Nagy-Britanniát és Franciaországot is magában foglalta.
Hotel császár Három császár egyezménye (1873) – Wikipédia Három császár szövetsége röviden Három császár szövetsége lyrics A Három császár egyezménye vagy Három császár egyezsége ( németül: Dreikaiserabkommen, oroszul: Союз трёх императоров, ejtsd szojuz trjoh imperatorov) egy 1873. október 22-én megkötött konzultatív együttműködési egyezmény volt a három európai császárság, a Orosz Birodalom, Osztrák–Magyar Monarchia és Német Birodalom konzervatív uralkodói között. A paktumot Bismarck, a Német Birodalom kancellárja kezdeményezte, azzal a céllal, hogy a porosz–francia háborúban legyőzött Franciaországot külpolitikai elszigeteltségben tartsa, és gátolja annak közeledését Oroszországhoz. A szerződés Bismarck német kancellár 1871–1890 között folytatott többoldalú európai nagyhatalmi szövetségi politikának egyik állomása. Az 1873 -as megállapodást néha Három császár szövetségének is nevezik, de ez a kifejezés elsődlegesen az 1881 -es háromoldalú katonai szerződésre, a Három császár szövetségére (Dreikaiserbund) van fenntartva.
Nem garantáltak semmit egymás irányában, nem kötöttek katonai szövetségi szerződést, az uralkodók egyezménye mégis a bismarcki nagyhatalmi szövetségi politika egyik alapköve lett. Előzmények [ szerkesztés] A hatalmi egyensúly megbomlása és az 1870-71-es porosz–francia háború alkalmat adott Gorcsakov hercegnek, az Orosz Birodalom államkancellárának és külügyminiszterének, hogy felszámolja a krími háborút lezáró 1856-os párizsi béke rendelkezéseit, felmondja a Fekete-tenger partján az erődök építésének és a hadiflotta tartásának tilalmát. Az Orosz Birodalom ilyen irányú igényét az európai nagyhatalmak az 1871-es londoni konferencián megkötött titkos konvencióban elfogadták. [1] Mivel a Poroszország vezetésével létrehozott Német Birodalom az oroszok számára is potenciális fenyegetést jelentett, az uralkodók közvetlen kapcsolataikra építve próbálták megelőzni a konfliktushelyzet kialakulását. 1873. június 6-án I. Ferenc József, Ausztria császára és II. Sándor orosz cár Schönbrunnban kétoldalú katonai megállapodást írtak alá, ez volt a Schönbrunni konvenció.