És pár évvel ezelőtt megtörtént, hogy egy napon elővettem Illyés versét, és szóról szóra, a zsigereimben éreztem a mondanivalóját. Szomorú és tanulságos nap volt. Fehér Renátó Az, amelyik a korszakról kísérel meg mondani valamit, miközben nem tekinti magától értetődőnek a nyelvet, amin ezt megpróbálja. Az, amelyik elsődlegesen nem a szerzői portfólió és illetékességi kör szélesítése érdekében születik meg. Volt tíz-tizenegy éve egy vita a politikai költészetről. Ahogy most visszagondolok, talán annyi tanulsága mégiscsak lett annak a vitának, hogy mindig és mindenképp a kor gyermekei (©Wisława Szymborska) vagyunk. Viszont ez az inspiráció elsősorban mintha tematikai konjunktúrákhoz, közvetlen reprezentációs trendekhez vezetett volna. Mert ma az látszik, hogy mindenekelőtt a választott társadalmi ügy és a gesztus ítéltetik meg a szélesebb politikai és médiatérben. Pedig az irodalom egy másik idegen nyelv az anyanyelven belül, a költészet meg eleve beszédhiba. Terry janos versek az. Térey János Tizenöt éve Zugló című verse épp ezekben a hetekben lesz nagykorú, a Beszélő folyóirat 2004-es évfolyamának február-márciusi számában jelent meg.
A jeles romkutató Téreyt, aki már bejárta Drezdát, Varsót, hogy a múlt eltűnt falai között szerelmeket és sorsokat álmodjon újra, itt sem hagyja el eme szenvedélye. Hol Hadrianus császárként kereng "buda utcáin, Aquincum romjai között, hol a lipótvárosi eltűnt pályaudvar fű alatt rejtező nyomait fürkészi. De amíg a Drezda-versekben az újraéledő Gerdák és Sonják és a romok hangja szőtte újra, mint egy álomban, a régmúlt jelent, és ez a jelen fájt, mint a soha be nem vethető hűtlenség nászi ágya, itt ez a hang nem olyan természetes és sodró, mint a régi. Sok apró dolog zavarja a versolvasó örömét: "Egy bevállalós batavus (... ) Állig fegyverben úszott át 'Budára' ". Térey János versei - Bárkaonline. Hát ezt hogyan tehette? A Császár-költő "Az eltelt idő teljes tudatában (?! ) Helyszínelésre" indul, azaz körbenéz Óbudán. Egy kicsit ez is sok. Mintha fölöslegesek lennének azok a versek is a kötetben, amelyekben a ma politikusait, köztisztviselőit gúnyolja. Plebejus lelkülettel ostorozza a hatalmukat mértéktelenül gyakorlókat, de költőnk szájából, aki gyönyörű versében (Öröm) már-már hedonista, az élet különféle örömtárgyait képtelenül élvezni tudó személyként mutatkozik, ez a megszólalás kissé naiv vagy patetikus.
Vizit Szomory Dezsőnél A ház. Itt vívta ön Perverz csatáit a papírral A kielégülésig, a részeg Szó-operák visszhangja itt kísért A monumentális bérház falai közt, A karban tartott kapualjban is, a cselédlépcső Penetráns szagai között is, ahol Fölfelé igyekszem. Ma láthatok mindent, "Kihányt selymek, bizarr műtárgyak" Kulisszái előtt, e konfúzus kavalkádban Föltűnik ön, és orgonáján nehéz fúga szól majd. A vizitáció templomi perce lesz, Ínyenc kéjjel ízlelhetem A szalonbeli tömjént; arcába bámulok, S ön elhiteti velem, hogy nem puhította meg Vonásait a közöttünk Megrekedt idő. Kieszközölnöm ezt az audienciát Nem volt csekélység, gondoltam Ellépve az előbb A Deák téri metróállomás Előtt. Át kellett vágnom Méltatlan éveken, Kioltott fényű tereken: Az eltörölt országba vissza. Térey jános verse of the day. Nem számít, bent vagyok, Mint aki ide született. * Verseimet gyűjtöm össze. Nem valamennyit, ilyen kegyes egykori magamhoz és ilyen kegyetlen jelenlegi olvasómhoz hogyan is volnék? De csaknem az összeset, amelyik valaha saját kötetben szerepelt.