"Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat" Reményik Sándor: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Reményik Sándor verse: Akarom. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót. Reményik Sándor: Akarom - Magyar versek. Írd meg a véleményed Reményik Sándor Akarom című verséről!
VERSELŐ rovatunkból: Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott IDE KATTINTVA Arany János: Szondi két apródja IDE KATTINTVA Dsida Jenő: Kóborló délután kedves kutyámmal IDE KATTINTVA
Kartal–Veczán-díj dr. Hortai Ritának A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja olyan miskolciaknak ítéli oda a Kartal-Veczán. díjat, akik mindenki számára példaadóan adják tovább keresztény, nemzeti szellemiségüket, s akiket az egész város tisztelete övez. A díjat két Miskolchoz kötődő egyházi személyiségről, Kartal Ernő minorita tartományfőnökről és Veczán Pál evangélikus esperesről neveztek el, és hagyományosan az '56-os forradalom és szabadságharc emléke tiszteletére rendezett Miskolci Nemzeti Estélyen adják át. Idén dr. Majorosné dr. Hortai Rita gyermekorvos kapta. Nem tudta személyesen átvenni, mert Erdélyben volt: egy miskolci orvoscsapat tagjaként szűrővizsgálatokat végeztek Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekotthonaiban. D r. Reményik Sándor: Akarom - Divatikon.hu. Várhelyi Krisztina, a KÉSZ miskolci csoportja elnökségének tagja laudációjában elmondta: Hortai Rita Sajóládon dolgozik házi gyermekorvosként. Gyógyító munkája mellett különböző egészségfejlesztési programokat szervez. Három felnőtt gyermeke és négy unokája van.
Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót