Ace Ventura Állati Nyomozó - Készen állok mester - YouTube
Ohhh, rendicsek! " (Lois Einhorn és Ventura) "- Mondd a jelszót! – New England-i kagylóleves! – Fehér vagy vöröskagyló? – Ezt mindig elfelejtem! Fehér?! IIIgeeeen! " (a hekker és Ventura) "Hello Némó kapitány! Ez a víz alatti város? Belépési engedély megadva! " "Fincsi, mi?! " "Hópihe! Hahó pihe! Itt a hamika! Ahhhwwww! (…) Ez nem Hópihe! Ez nem Hópiheee és én nem vagyok a hamikaaaa!! " "Most aztán be ne menjenek! " "Ez duplafalú, hangszigetelő üveg. Nem létezik, hogy a szomszéd hallotta a kiáltást, ha az ajtó be volt cs ukva. Podacter tehát a szobában volt és itt kiabált azelőtt, mielőtt kidobták őt az erkélyről, az ajtót pedig maga a gyilkos csukta be, még mielőtt távozott. Szóval, ez a lényeg! Igen! Igen! Iiiigen! " "Jól csináltam, szivi?! Huh, huh, huh… Kiűűűztem az összes démont! A háááááz megtisztult… Pancserek! Paaaancsereeek! " "- Hello! Egy bizonyos Ray Finkle-t keresek! Meg egy tiszta alsógatyát! " "- Finkle megszökött az intézményből, de ottmaradt egy pár cucca! – És szerinted megengedik, hogy csak úgy körbenézz?! "
Az már ekkor is látszik, hogy a szerző megértette a direktor elképzeléseit, hisz a főtéma stílusa rokonítható a Peter Gunn éval, score-jának hangzásvilága pedig a legtöbb dalhoz idomul is, ám mivel nem sokszor bontakozódhat ki igazán (gyakran néhány másodpercnyi zenét kértek tőle csupán egy-egy kisebb megmozdulás erejéig), hangszerelésével pedig nem feltétlenül tűnik ki az összképből, a dalok uralják a filmet. Az iménti ok miatt a soundtrackre került instrumentális tételek túlnyomó része kisebb darabok összeolvasztásával született meg, s így tagadhatatlanul jobban élvezhető Newborn víziója. Az "All Ace's", a "Psychoville / Ace Race" második fele, valamint az "Ace in the Hole" mutatja be a pörgősebb, dobokra és elektronikus gitárra íródott témákat, melyek nemcsak a főhős stílusát szimbolizálják, hanem a korszak akcióvígjáték-zenéinek a lenyomata is. Ezek nemcsak a film alatt működnek jól, hanem önállóan is, a hangszerelés okán azonban nekem nem ezek, hanem az olyan, Ace sajátos nyomozási stílusát, gondolkodását követő, akár tapogatódzónak is nevezhető trackek tetszenek, mint az "Ace of Hearts", a "Warehouse" és a "Finkle and Einhorn".
A híres oboaszólóval kezdődő, b-moll "Andantino in modo di canzone" lassú tétel főrészében a "canzone"-dallamot halljuk újra és újra, mindig más hangszereken, más-más zenei szövetbe ágyazva. A tétel végén a canzone-téma első frázisa megválaszolatlan kérdésként, háromszoros pianóban vész a semmibe. Az F-dúr Scherzo főrészét csak a vonósok játsszák, mindvégig pizzicato; az A-dúr triót (középrészt) viszont a fa-, illetve rézfúvók. Csajkovszkij itt részeg parasztok nótázásáról, illetve egy távoli katonai felvonulásról beszél, mindezeket mintegy álombeli, irreális képként írja le. IV. szimfónia – Filharmonikusok. (A forma érdekessége, hogy a főrész visszatérése után, a codában megjelenik a trió mindkét anyaga is. ) Ez után a kamarazenei hangzású tétel után, a finale kezdetén lármás "ébresztőként" robban be a cintányérokkal és triangulummal megerősített teljes zenekar. A tétel fő témájaként Csajkovszkij az "Áll egy ifjú nyírfa a réten" kezdetű orosz népdalt használta fel. Később fenyegetően tér vissza a "sors" motívum, s végül a finale valamennyi témáját felidéző, rendkívül hatásos coda zárja a művet.
2013 február 10. | Szerző: viita | A IV. szimfóniá val kezdődik a köztudatban levő Csajkovszkij-szimfóniák sora: az első hármat úgyszólván sohasem játsszák, míg a IV., V. és VI. szimfónia a világ minden táján állandó repertoárdarab, a nagy karmesterek bravúrjának mutatós próbatétele. Csajkovszkij 4 Szimfónia — Beethoven 9 Szimfónia Kotta. 1877-ben komponálta szerzője, és legendás hírű pártfogójának, Meck asszonynak ajánlotta. 1878. február 10-i moszkvai bemutatóján a darab csak mérsékelt sikert aratott. Csajkovszkij maga részletesen leírta a műhöz fűzött programját Meck asszonyhoz intézett levelében. A szimfónia bevezetését nevezi az egész mű magvának, itt jut kifejezésre a "végzet, az a sorsdöntő hatalom, amely megakadályozza a boldogság elérését". A tétel folyamán azonban a boldogság hangja is megszólal, úgy, ahogyan a zeneszerző az örömtől sugárzó embert maga elé képzelte. Ám a rideg fátum a befejezésnél szétzúzza ezeket az álomképeket — így szól Csajkovszkij kommentárja az első tételről. A második tétel szelíd melankóliájú, nagylélegzetű dallamáról ugyancsak a szentimentális világfájdalom jegyében nyilatkozik a zeneszerző; ami számunkra ennek a tételnek művészi értékét adja, nem ez a program, hanem az orosz románcok jellegzetes hangja.
2002. 06. 05. - Zeneakadémia Yale Symphony Orchestra, km. Frankl Péter (zongora) vez. : Shinik Hahm Barber: Adagio Schumann: a-moll zongoraverseny Csajkovszkij: 4. szimfónia Szerintem nem feltétlenül számít zenei pedofíliának ifjúsági együttesek hangversenyeit látogatni. Nem ritka, hogy a kevesebb pódium-rutint, esetleg a nem teljesen kiforrott hangszeres felkészültséget bőven feledtetni tudja az őszinteség, a lelkesedés, és az ebből fakadó frissebb hangzás. A "szakmai" kiváncsiság is indokolt, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy a Yale zenekarában sok olyan fiatal ül most, akiket nemsokára a világ vezető szimfonikus zenekaraiban fedezhetünk fel. Innen is jönnek azok a (meglepően nagy hányadban ázsiai származású) vonósok, akik most már európában is meghatározó szereplői a zenekari hangversenyeknek. Az első műsorszámként előadott vonószenekari adagio a legszebb reményeimet igazolta. "Magvas" sokszínű hangzás és érzékenység jellemezte a produkciót. Nagyon szép volt, kár lenne tovább részletezni.
Végzetes Peter Csajkovszkij a végéig azon a véleményen volt, hogy a sors szimfóniája kudarcot vallott. A sikernek meg kellett volna győznie az ellenkezőjéről Peter Iljics Csajkovszkij, Nyikolaj Kuznyecov festménye Kétségbeesés és önbizalomhiány - Pjotr Iljics Csajkovszkij személyes mélypontot ért el 1888-ban. "Kinek írok? Folytatja az írást? Aligha éri meg "- bizakodott naplójában. Azt is írta védnökének, Nadezhda von Mecknek, hogy gyakran kétségei vannak, és feltette magának a kérdést: Nem itt az ideje, hogy megálljon? És mégis: Az orosz Klin városához közeli Frolovskoye birtokába költözés erőt adott neki, hogy újra komponáljon. Új szimfóniának kellett lennie - végül is tizenegy év telt el azóta, hogy utoljára komponálta. Ötödik szimfóniája, a Sors szimfóniája így néhány héten belül létrejött. "Teljes hajlítás a sors előtt" Talán ez a mély kétségbeesés és félelmek voltak az oka annak, hogy meglehetősen sötét, néha szinte misztikus moll szimfónia jött létre. A Sorsszimfónia név jár vele.