A liberális demokráciák kiüresedése Az előző bekezdés gondolatmenetét érdemes a politika oldaláról is megragadni és továbbgördíteni mégpedig abból a szempontból, amit Francis Fukuyama fejtett ki a Foreign Affairs hasábjain " Against Identity Politics – The New Tribalism and the Crisis of Democracy " c. tanulmányában. 2008-as gazdasági válság. Eszerint az identitáspolitika a demokrácia végét jelentheti, mivel a nyugati társadalmakon belül külön identitással rendelkező több-kevesebb csoport jön létre, s ezáltal megszűnhet az állam kollektív döntéshozó funkciója és potenciálja. Innentől kezdve a folyamatokat csak tetőzi a nacionalizmus felszítása és a különböző populista pártok hatalomra kerülése. A másolás bukása A szimpla rigorózus modellkövetés végérvényesen megbukott. Zbigniew Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó elmélete szerint az Egyesült Államok hanyatlásával egy jó darabig nem lesz más alkalmas és potenciális vezető állam, amely a helyébe lépne – például Hollandiától képes volt elbitorolni ezt a pozíciót Nagy-Britannia.
Nézzük meg ennek a történelmi előzményeit: az 1970-es években bekövetkezett stagfláció (stagnálás/recesszió és magas infláció) jelensége, amivel a keresletélénkítő keynesi gyógymódok tovább már nem voltak alkalmazhatóak. Erre érkeztek válaszul az új közgazdaságtani irányzatok Friedrich von Hayek (osztrák iskola) és Milton Friedman (chicagói iskola) munkásságával, a politikai megvalósítását a Ronald Reagan és Margaret Thatcher vezette korszak fémjelezte. Mindent megváltoztatott a 2008-as válság. Ezzel párhuzamosan egy átfogó deregulációs folyamat kezdődött meg, aminek következtében kialakult a pénzügyi szektor szabályozatlansága és egy időben a jóléti állam alapköveit is lebontották a nyugati országokban. E procedúrák negatív hatásai 2008 őszén csúcsosodtak ki – a piac önszabályozó képessége iránt veszett el a bizalom –, és ma egy sokkal aktívabb állami regulációt látunk az országok többségében. Ennek lenyomatait magunk is láthatjuk, ha nyitott szemmel járunk a világban. Minden lehetőséggel lehet jól és rosszul élni, ez egyáltalán nem jelent negatív nexust, ugyanis felelős gazdaságpolitikus gyengélkedő periódusban fűtheti egy ország gazdaságát, a túlzott felhevülés elkerülése érdekében pedig hűtheti is azt, reménykedjünk benne, hogy a döntéshozók rendelkeznek ezzel a bölcsességgel, és rövid távú politikai érdekek ezt nem írják felül.
A gazdaságpolitikai válságot követő újragondoláshoz kíván hozzájárulni a Pallas Athéné Könyvkiadó legújabb kötete, a Fejlődés vagy forradalom című kiadvány. Olivier Blanchard és Lawrance H. Summers a téma nemzetközileg elismert szakértőinek gondolatait tolmácsolva arra keresik a választ: végbemegy-e a nemzetközi makrogazdasági gondolkozásban és szakpolitikában a korábbi nagy válságok után megfigyelhető átalakulás? A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kiadójának legfrissebb közgazdasági kötete a válság utáni gazdaságpolitikában történt szakpolitikai irányváltásokról és a makrogazdaságról való gondolkodás teljes megújulásáról szól. A 2008-as válság mélypontja óta nem volt ilyen az amerikai tőzsdén. Olivier Blanchard, a washingtoni Peterson Institute for International C. Fred Bergsten szenior kutatója, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza (2008–2015), és Lawrence H. Summers amerikai közgazdász, az Obama-adminisztráció pénzügyminisztere, a Harvard Egyetem volt elnöke és professzor emeritusa könyvükben a pénzügyi stabilitást célzó szakpolitikai dilemmák végiggondolásához nyújtanak támpontokat.
Azt szerettük volna megtudni, hogy a magyarok mennyire fogják követni az egyes sporteseményeket, illetve mire számítanak, mit várnak a magyar csapattól. Embed kód az infografika beágyazásához: