Az óceánon a fregattmadár jelezte számára, hogy nagy zsákmányt rejt a víz mélye. A sejtése beigazolódott. Horgára akadt egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, s megindul a hazasegítő passzátszél is. Ám jönnek a cápák, melyek közül jó néhányat hősies küzdelemben megöl Santiago, a partra azonban már mégis csak a nagy hal csontvázával tér vissza. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. Manolin, az érte aggódó fiú szinte sírva fakad, amikor meglátja állapotát. Kávét hoz neki, őrzi álmát, s kijelenti, hogy ismét együtt fognak halászni, mert még nagyon sokat kell tanulnia az öregtől. Santiago azonban már alszik, s ismét oroszlánokkal álmodik, mint eddig szinte minden éjjel életében. Santiagón külsőre is igen látszottak az öregség jelei: teste elgyötört volt, válla széles a rengeteg munkától, arcát a nap sütötte barnára, bal keze órákon át zsibbadt, mégis tartotta a halat, testén egymást érték a kötél vágta sebek, a kevés alvás miatt beszéde zavarodott volt, hangos beszédével pedig magányosságát igyekezett legyőzni.
000. 000 dollár [1] Forgalmazás Forgalmazó Amerikai Egyesült Államok Bemutató 1958. október 7. 1965. június 24. Díj(ak) Oscar-díj (1959) Golden Globe-díj (1959) További információk IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Az öreg halász és a tenger témájú médiaállományokat. Az öreg halász és a tenger (eredeti cím: The Old Man and the Sea) 1958-ban bemutatott amerikai filmdráma Spencer Tracy főszereplésével. A film Ernest Hemingway Nobel-díjas író világhírű regénye alapján készült, melyben az ember és a természet örök harcának egy megragadó mozzanatát eleveníti meg. Cselekmény Már 84 napja, hogy az öreg halász nem fogott semmit. Kétségbeesésében úgy dönt, egyedül indul útnak, hátha így mellészegődik a szerencse. A nyílt tengeren egyszer csak kapást jelez a csali. A zsinór megindul, a horogra akadt hal vontatni kezdi a csónakot. Az öreg halász a tenger végtelen magányában pillantja meg először a hatalmas halat. A vadász és a vad között élethalálharc indul meg. A küzdelem harmadik napján a hal végre láthatóvá válik a víz felszíne alatt.
Megosztás közösségi oldalon Link (backlink) Beágyazási kód (a kód 'width' és 'height' értékei módosíthatók a rendelkezésre álló helyhez igazítva, részletek itt) Az öreg halász és a tó 1 143 46 51 2010-06-01 A 2, 5 m magas szobor a vizimalom melletti téren található Tatán. juhaszj további képei | A kép hozzászólásai Hozzászólni csak belépett felhasználó tud bau 2010. 06. 01 14:27:20 | 4. Nekem is van róla fotóm, mert a környék szépsége és maga a szobor is fotózásra csábít! Gyakran járok én is sétálni a tó partjára. Nem csodálkozom, én közel harminc éve járok oda és nagyon szeretem a várost. Mindig nyújt valami újat, lásd a Diánáról készült képed. juhaszj 2010. 01 10:50:06 | 2. Nem csak az öreg halász, az egész várost megkedveltem. Tágasabb, "zöldebb", élhetőbb, mint Bp. Úgy látszik az öreg halász mindenkit megihlet.
Az öreg halász című festmény meglepő részletei 2015. 10. 13. Azt már eddig is tudtuk, hogy Csontváry Kosztka Tivadar egy nagyon nagy művész volt, festményeinek többsége világszerte híresek. Azonban erre senki nem gondolt volna. Olyan részleteket rejt az öreg halász című festmény, amik megleptek sokakat, nézd meg te is! Röviden Csontváry Kosztka Tivadar életéről Csontváry Kosztka Tivadar magyar festőművész. Okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Lényegében autodidakta, magányos festő volt, akit kortársai nem értettek meg és csak halála után ébredtek rá, hogy milyen nagy jelentőségű a művészete. Eredetileg gyógyszerész volt, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását és 41 éves korától különböző mesterektől festészetet kezdett tanulni. Rendszeresen utazott és jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott, amit összehasonlítva más festőkkel nem lehet soknak tekinteni. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok is elismerően nyilatkoztak, Magyarországon azonban nemigen méltányolták.
Úgy van, amint kívánta! Hát valóban, ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürög-forog a konyhában. Egy ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége: Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja: Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem! Egy kis idő elteltével felbukkan a hal, azt kérdi: Hát mit akar a te feleséged? Kastélyt akar, meg hogy grófok legyünk! Eredj haza, úgy van, amint kívánta! Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. Most már csak meg vagy elégedve? A felesége nagyon boldog volt. Másnap reggel, alighogy megébrednek, azt mondja az asszony: Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy király-é szeretnék lenni, és palotában lakni. A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott zomorúan a víz szélére.
Legtöbbször társakkal. – Első alkalommal én beszéltem rá kollégáimat, s három teljesen tapasztalatlan horgász ment ki akkor az Indiai-óceánra. Tonhalakat fogtunk, aztán nagy örömünkre egy doradó-, hawaii néven mahi-mahi-rajra bukkantunk. Szép nagy példányokat emeltünk a hajóra, így a befizetett idő után még vagy jó két órát horgásztatott minket a hajó tulajdonosa. Egy délutáni, három-négy órás tengeri horgászat több száz dollárba vagy euróba kerül. Egyedül útnak indulva nem olcsó passzió. Ezért Kóczy T. Lászlóék mindig többen mennek, s megosztják a költséget. – Megbeszéltük, ki mikor kerül sorra. Azt mondtam a többieknek, én vagyok az egyetlen tapasztalt horgász a hajón, így én maradok utolsónak. Három társam egymás után fogta a szép bonitókat. Épp amikor rám került a sor, a nagy horgászbot orsója elkezdett zizegni, kézbe vettem, s megkezdtem a fárasztást. A kisbotokat azonnal betekerték a társak, hogy ne akadjanak össze. A hal viszonylag hamar megadta magát, fél óra fárasztás után négyes csigasorral beemelték a hajóba.
Megmutatta a virágait. A legeslegszebb egy éppen nyíló aranyszínű krizantém volt. Legnagyobb meglepetésemre egy horpadt, rozsdás vödörben állt. Azt gondoltam magamban, ha az enyém lenne ez a virág, a legszebb cserepembe tenném. A barátom szavai azonban jobb belátásra térítettek: - Elfogytak a cserepeim, és mivel tudtam, hogy ez milyen szép lesz, úgy döntöttem, jó lesz neki ez a régi vödör is - magyarázta. - Nem kell sokáig benne maradnia, úgyis nemsokára kiültetem a kertbe. Biztosan elcsodálkozott rajta, amiért olyan jót nevettem szavain, de éppen ilyen jelenetet képzeltem el a mennyben: "Itt ez a különlegesen szép lélek. Nem bánja, ha ebben a kicsi, rút testben kell élnie. " De ez már egy másik történet. Isten kertjében régóta biztosan büszkén magasodik ez a drága lélek!