Keressétek Lackfi János verseit a suliban a faliújságokon, termekben, a könyvtárban, a Facebook-on, a blogon: Lackfi János: Véletlen csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten kukisali parival az étrendem szoli moci tekila az én trendem koviubi pörivel a kedvencem lekipali csokival jaj vétkeztem fusizik a fatim is a műhelyben vegyigyümi üviben a sparhelten depizik a szaniban a mutterchen dobi cigi dugiba a farzsebben könyi szivi nehari ha tévedtem lityi-lötyi pasival azt végleg nem vidikazi zacsiban a víkendem csörizi a telimet a véletlen
Lackfi János Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret. Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Lackfi János Versei Kamaszoknak. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp.
Boldog, aki ismerte, látta, de ki nem látta, jobb barátja. Tudja, hol van elveszett gombom, s minden porszemet völgyön-dombon. Ő, ha akarja, nyárfa bolyha, vagy gépdaru és sok-sok tonna. Elfújja őt egy kis fújásod, mégis, a tetejét se látod. Elcseréli... LÁNYOK DALA Azt mondják a fiúk, nyávogunk, selypegünk, játszani nem lehet semmi jót se velünk. Lackfi János Versei Kamaszoknak / Lackfi János | Novellák. De ők tiszta hülyék földön fetrengenek, egymás fejét verik, s azt mondják, ez remek. És egymást lökdösik, rúgják, labda sehol, azt mondják, ez foci, ruhájuk csupa por. Autókártyázva meg összevesznek azon, hogy hány köbcenti a hengerűrtartalom. A lányvécébe is bejönnek... FIÚK DALA Az összes lány dilis, azt, hogy miről susog, hiába is vered, nem mondja meg: titok. Mind kastélyban lakik, van húsz aranylova, de azért nem lovon hozzák a suliba. Kertjükben egy fa van, igazgyöngyöt terem, szekrényükben csoki, cukor töménytelen. A falból zene szól náluk, ezt szeretik, táncol, pörög-forog éjt-nappal mindegyik. A ruhájuk selyem, gyémántjuk... NÉGYSZERES A FÉNYKÉPÉSZ mindenből négyet lát Neki egy szál virág már csokor Egy tojás komplett vacsora Egy szál kolbász több napra elég Kutyája négy helyett csahol Ha horgászni megy négy bicikli közül azt se tudja, melyikre üljön, egy árva gilisztával mindig legalább négy halat fog ha fog.
(Weöres) 3. Akárki, már nem földi tag, Testi formája lottyatag. Akárki, már nem földi fickó, Neki hiába döng a diszkó. Akárki, már nem földi ipse, Mindegy az is, morva vagy épp cseh. Akárki, már nem földi ürge, Inget gatyába sose tűr be. Akárki, már nem földi fószer, Szájában nedves sár a fűszer. Akárki, már nem földi csávó, Elvitte föld alá az ÁVO. Akárki, már nem földi zombi, Sírból többé ne csírázzon ki. Megjelent a Bárka 2009/5. számában Főoldal 2009. szeptember 29.
Forrás Felső kép forrása Egy gyermekvasutas kokárdája 2017. március 15-én
Nemes Nagy Ágnes (1922-1991) Kossuth-díjas magyar költő. Az 1970-es–1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége a magyar irodalmi életnek. Műfordításai mellett kiemelkedőek gyermekversei is. Bejegyzés navigáció