Mint mondja, szerencsére a szüleire világéletében támaszkodhatott. "Fizikai képtelenség lenne anyukám és apukám nélkül megoldani a kritikusabb vagy dolgosabb napokat. Az esetek többségében így is éjszaka állok neki a teendőim elvégzésének. Két gyerekkel egyedül 2. Egy átlag estém többnyire úgy néz ki, hogy a meseolvasás közben ruhástul elalszom a fiúk szobájában, aztán egyszer csak felriadok, hogy még nem mosogattam el, nincs meg reggelre az uzsonnájuk, ráadásul munkám is maradt. És hajnali kettő is van, mire végzem. Ez nem panasz. Elfogadtam, hogy így alakultak a dolgaim, és tudom, hogy rengeteg egyedülálló édesanya jár ugyanebben a cipőben" – árulta el a Best magazinnak. Kiemelt kép: Birton Szabolcs/
Olyankor egyedül megvacsoráztunk, megfürödtünk és pizsiben vártuk egy jóéjtpuszira. Ez se volt mindig egyszerű kör egy óvodással, ekkor már nem a para dominált, hanem a bosszúság, mikor egyedül kellett boldogulnom egy hisztis középsőssel. Ezt se feltétlenül szervezném meg a saját gyerekeimnek. " – zárja sorait Vanda, aki egyébként még egyszer sem hagyta magukra a 8-9 éves nagyokat sem. Igaz, a nagymamáék egyszer, egy kirándulás alkalmával félreértésből otthon hagyták a legnagyobbat a nyaralóban, aki, hogy színesítse a programot, még pirítóst is sütött az enyhén zárlatos szerkezeten, de szerencsére semmi baj nem történt. Dorka is legfeljebb tíz percre hagyta eddig magára a lányát, nagyjából nyolc éves korától kezdve, egyébként mindig megoldotta valahogy a felügyeletét a két másik tesó mellett is. Három gyerekkel egyedül Indiában - Női váltó. Igaz, olyan előfordult, hogy úgy tudta, hogy a nagymama kertjében játszanak a gyerekek, miközben tárva-nyitva állt a kapu, a porontyok meg sehol, de szerencsére hamar meglettek. Andi remek hajmeresztő sztorikat mesélt: "Van olyan barátunk, akik ilyen szuperlazák, simán megcsinálták, hogy elmentek egy késői moziba, és otthagyták az alvó gyerekeket a lakásban, de úgy értsd, hogy mondjuk a 6 évest meg a négy évest, és nem is szóltak nekik.
Pár éve már panelban lakok, és egy ideje egyedül. Az egyik szomszédom egy 88 éves idős hölgy, szintén egyedül. (Ha gerontofil lennék ez egy love story is lehetne. ) Az elmúlt évek során nem sok interakcióm volt vele. Ha találkoztunk akkor köszöntünk, meg egy párszor bevásároltam neki. Vénségére viszont elég csúnyán eluralkodott rajta a téboly. Pár hónappal ezelőtt azzal kezdődött, hogy ha összefutottunk a folyosón akkor már nem köszönt vissza, helyette üveges tekintet fogadott. Furcsálltam, mert azon kevés emberek közé tartoztam akikkel mindig kedves volt, illetve nem nagyon adtam rá okot, hogy haragudjon rám. (Nincs nálam házibuli, TV-t nem nézek, zenét/filmet csak fülessel hallgatok/nézek, nem verem üvöltve a károm, ha nagyritkán feljön hozzám egy leányzó, akkor nem úgy dugom meg, hogy hallja az egész kerület. ) A következő fázis az volt, amikor a nyitott ajtajában állt és figyelt. Hány éves korában lehet először egyedül hagyni otthon.... Egy héten kb 3x eljátszottuk. Hallotta ahogy korán reggel kómásan matatok az előszobámban, és mire kiértem a saját ajtómon, addigra már a rám irányuló szúrós tekintete köszöntött.