Céljaim:.. vannak bőven – ha elérem őket, boldogan beszámolok róluk. Azóta... Gyermek-noktürn-jeimmel a 26-ik résznél járok. Valahol című versem bekerült a Hangzó Nyugat Plusz válogatásába. A cd-n Zalán Tibor, Petőcz András, Filip Tamás, Hegyi Botos Attila, Bíró József, Babics Imre, Fenyvesi Marcell, Boldog Dezső, Csepcsényi Éva…remeklései hallhatók - elnézést azoktól, akiket kihagytam - és folytatva a sort, a nemrég elhunyt Fodor Ákos Civilizáció c. verse is elhangzik Papp János Kazinczy - és Gobbi Hilda-díjas díjas színművész lélekemelő versmondásában. És hogy még édesebb legyen az élet: az újabb Hangzó Nyugat Plusz cd-n Legalább című versem szerepel Kálloy Molnár Péter színművész tolmácsolásában, amelyet követ a harmadik Hangzó Nyugat cd-válogatás, melyen Lukács Sándor Kossuth-díjas kiváló költő és színművész Víziók c. versemet olvassa fel. Halk szavú himnuszok – Olvasat – Irodalom és irodalom. Visszahívtak Neszmélyre, mint egykori táborozót. Kiss László a Versmondó folyóirat és a verstábor egyik művészeti vezetője kérdezett, Lutter Imre előadóművész, a tábor másik vezetője előadta verseimet, Pécsi Marcell és együttese a Miújság zenekar megzenésített írásaimat játszotta a fiatal művészjelöltek előtt nagy sikerrel.
Az első ciklus első verse szabatosan nyújt bebocsáttatást Hegyi Botos Attila költői világába. A mű a valóság életre igézésének fokozatait sejdíti elénk, isteni művelet és emberi kreativitás egylényegűségére utalva. Transzcendens és profán | Országút. A formateremtés és a névadás gesztusrendje, a "váratlan érzés" katarzisos momentuma, a "feltétlenség" odaadó lelkisége, a finomságban-törékenységben rejtező sérthetetlenség jézusi paradoxona, az "érzékin gömbölyű" széptani vágya és igényessége, az "illó"–"villózó" eufonikus belső ríme, a "miriád" választékos-irodalmias lexémája, bevégezve a záró sorok ráolvasó gondolatritmusával: jellegzetesen kortalan és jellegzetesen Hegyi Botos-féle nyelvi-poétikai és lelki-szellemi vonások mind. Legyen a neve Talán formát – nevet kellene adni ennek a váratlan érzésnek itt: minden kizárólagosságával, feltétlenségével. Leheletfinomnak kell lennie, törékenységében bármit feloldónak. Sérülékenységében sérthetetlennek: ellenállhatatlanul vonzónak, fellebbezhetetlennek. Alakja legyen érzékin gömbölyű, meg sosem állapodó, illó formák villózó miriádja: óvatlan kisajdult, szivárványló csepp azúr.
Molnár József Vácott született, jelenleg is szülővárosában él, iskoláit is itt végezte. Az érettségi vizsgát a Lővy Sándor Gépipari Szakközépiskolában szerezte meg, majd mozdonyvezetést tanult, ez a főfoglalkozása. De hogy miért kötelezte el magát a vasútnál és hogyan jött be az életébe az írás? Ezekre a kérdésekre így válaszolt: "Tradicionális család a miénk. Édesapám Vácott vezető váltókezelőként, apósom és sógorom a szobi pályafenntartáson dolgozott. Feleségem a váci állomáson call-centeresként látja el feladatát, így elmondható, nem tudjuk a vasutat kikerülni, nem szeretni. 1979-ben felvettek a katonai főiskolába – nyomozó szerettem volna lenni –, így, úgy látszott, elkerülöm a vasutat. Aztán a sors közbeszólt, még abban az évben jelentkeztem mozdonyvezető gyakornoknak. Felhőposta: június 2022. Idén szeptember 5-én lépek vasúti szolgálatom 40-ik évébe. Ez szinte döbbenetesen nagy kor, mégis egy pillanatnak tűnik csupán. Ez alatt felnőttek gyerekeim, szüleink, nagyszüleink elhagytak. Ez alatt az idő alatt Sturovótól kezdve Nyíregyházáig, Aszódtól Szegedig, Tatabányától Ferencvárosig, gyorsvonattal, személlyel, tehervonattal jártam az országot.
Csak remélhetem, hogy ez a határon túli kötés segít majd a körülöttünk élő népekkel való párbeszédben, és a jövőben a megértés, a kölcsönös tisztelet, nem pedig az ellenségeskedés lesz irányadó. Ebben a kétnyelvű szerzőknek kétségtelenül nagy felelőssége van. Szempont volt, hogy legyen a válogatásban külföldön élő és nem csak magyarul alkotó költő, hiszen az utóbbi években felerősödött a magyarok nyugatra való vándorlása, és ez is sok kulturális hozadékkal jár. Ragaszkodtam hozzá, hogy legyen legalább egy roma költő is köztük, hiszen a cigány költészet és művészet a magyar irodalom elidegeníthetetlen része, még akkor is, ha különböző politikai erők ezeket marginalizálták, vagy nem vették figyelembe. Odafigyeltem arra, hogy a válogatásban legyen ismertebb és sikeresebb, és kevésbé ismertebb, de ugyanúgy értékes szerző, hiszen a népszerűség nem a legfontosabb szempont a költészet értékét tekintve, de fontos és jó az is, ha egy költő jól tudja magát menedzselni, miközben értéket termet. Mivel Magyarország nem csak gazdasági, de kulturális szempontból is erősen Budapest centrikus, ezért arra is ügyeltem, hogy a fővárosi szerzők mellett meg tudjam mutatni a kortárs magyar vidék költészetének is egy-egy aprócska rezdülését, hiszen hazám mindig is "kert-ország" is volt, s az itt élő emberek nagy része akkor volt boldog, ha kertben élhetett, s nem a csatamezőn, amelyre mint a vágóhídra, újra és újra kihajtották az elmúlt századok során.
Erre mondaná édesanyja, ha élne: – "Fiam, szerencsés csillagzat alatt születtél! "… Költészetének témaköre bővült, mikor Gergely unokája megszületett: "…előbb Nagypapa lettem című versemet ihlette meg csupán a tény, hogy van, él és ragyog, majd az apró és csöppnyi lény elkezdett rávenni, hogy hangolódjam rá, és írjam meg azokat az észleléseket, amelyeket ő gondol a közvetlen környezetéről és a világról. Így kezdtem el Gyermek-noktürnök ciklusomat, amely, hogy már elmúlt négy éves az unoka, a 35-ik résznél jár. És ihlető számomra a zene, természetesen a klasszikus zene, és olyan személyiségek elvesztése, akiknek hiánya valamiképpen ki kell, hogy törjön a költőből. " (Fotó: MolnArt/Molnár József Facebook) ♦ Arcáról patakokban Anyám kórházban él, műtét előtt és után, születéseit, halálait, csendben ünnepeljük meg. Anyám szó nélkül bólogat, bevesz mindent, amit adnak, szobájában alszik a villany, gyertyával imádkoznak. Anyám bölcsen figyel, nem bosszankodik, ha kéne, gépekkel barátkozva, kóbor cicákat simogat.
A boltban működő teaház a valaha ebben az épületben található Japán Kávéház emlékét idézi vissza.
[…] Szerelmemmel értettem" – Éter); a szó (a költészet) mágiája ismer rá a szeretet mágikusságára is (ehhez hasznos, ha a beszéd alanya egyszerre beavatott és bűntelen: "Tiszta csupor legyen a száj" – A hír). Az ide tartozó versek tudják, hogy a megnevezés misztériuma a genezis munkájával rokon, s istenismereti irányokat is fölnyithat: "Nyelvemen hordja nevét" (Hüperión); "Ne hozz virágot, / ha nem tudod nevét. " (Ajándék). Ugyanakkor azonban tudomásuk van szavakon túli esszenciák létéről is: "Minek ide / szó? Majd kopogtatnak / csőrükkel az ablakon" (Libretto). A motivikus háló mintha a fény árnyalatait venné sorra: a gyermek, a kert, a tenger, a madár vagy a szív képe-képzete egyaránt egy világosabb létmód megvalósult ígéretét hordozza. Itt a természet is természetfölötti, az immanencia is transzcendens ("csodálatban születik valahány csoda" – A világok háza). Akárha a személyesség is csak azért öltene alakot, hogy legyen miről lemondanunk – hogy "Maga az Isten / énekelhessen itt" (Személyes).