Nemzetközi szinten is egyedülálló kísérleti oktatási program indult el júliusban egy gárdonyi óvodában, a Virtuális Erőmű Program szakemberei által kidolgozott projekt során tizenöt éven át vizsgálják, hogyan épül be a gyerekek mindennapjaiba a fenntarthatóság. Fenntarthatóságra nevelés magyar óvodában Forrás: Szerző: Akil Mazumder Az MTI-hez szerdán eljuttatott közlemény szerint a projekt célja nemcsak az, hogy élményekre és aktív részvételre épülő módszerekkel ismertessék meg a fenntarthatóság és a környezettudatosság alapjaival a gyermekeket, hanem elemezzék és korosztályokon átívelően, folyamatosan vissza is mérjék, miként épül be mindennapi cselekedeteikbe az átadott tudásanyag. A gyerekek nem kötelező tananyagként foglalkoznak a környezettudatosság és a fenntarthatóság témájával, hanem óvodáskorban például mesékbe ágyazva, sorversenyeken, bábjátékon vagy éppen színezős feladatokban találkoznak a hulladékkezelés, az ivóvízmegőrzés vagy az erőforrásokkal való takarékoskodás témakörével.
1988 óta "erdei óvodába" visszük évente egyszer a gyermekeket, ahol közvetlen tapasztalatot szerezhetnek a természetbarát életmódról. A jeles zöld napok megünneplését a családok bevonásával, közreműködésével tesszük. A környezettudatos életvitel megalapozásához szükséges szokás- és viselkedésiformák kialakítása napjaink fő feladata. Ennek érdekében kiemelt tevékenységünk az újrahasznosítás, a szelektív hulladékgyűjtés helyi megvalósítása, a takarékosság és a természetvédelem. Természetesen mindezt az óvodások életkori sajátosságait figyelembe véve, sok-sok tevékenység és játék közben valósítjuk meg. A "Zöld óvoda" pályázat kritériumrendszerének megfelelve 2006-ban először, majd 2009-ben újra elnyertük a "Zöld óvoda" címet, mely arra ösztönöz bennünket, hogy újabb utakat keresve, a fenntarthatóságra nevelést előtérbe helyezve, még nyomatékosabban tegyünk meg mindent a családok bevonásával környezetünk megóvásáért. 2012-ben harmadszor is megpályáztuk és elnyertük, majd 2013-ban elsők között kaptuk meg az "Örökös Zöld Óvoda" címet.
Még mindig egyeduralkodó a 45 perces időkeretben és elkülönült tantárgyakban gondolkodó, tantermi munkára épülő, ismeretközpontú oktatás, mely azonban megújulás nélkül képtelen megfelelni a környezeti neveléssel szemben támasztott azon elvárásnak, mely szerint ennek lehetőleg a környezetben, a környezetről és a környezetért kell történnie. A fenntarthatóság esetében a kép még ennél is aggasztóbb, a hazai közoktatásban a fenntartható fejlődés szemlélete, és ennek gyakorlati pedagógiai vonatkozásai alig valósultak meg. Ezért a környezeti nevelés és a fenntarthatóság érdekében történő tanulás esetében is elengedhetetlen a közoktatás tartalmi és formai megújulása, köztük az informális és tanórán kívüli tevékenységi formák mind gyakoribb alkalmazása. Ehhez egyre nagyobb segítséget nyújtanak a külső, óvodát és iskolát segítő tereptanulmányi központok, intézmények és szolgáltatók, összefoglaló nevükön a közoktatást/fenntarthatóságra nevelést segítő intézmények, köztük civil természetvédelmi szervezetként a legnagyobb Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület komplex oktatási és szemléletformáló: Madárbarát óvoda, Madárbarát iskola, Madarász ovi, Madarász suli, Fővárosi természetbúvár foglalkozások, valamint a felnőttek szemléletformálását is felvállaló tábori és közösségi programjaival.
A fenntartható jövő legfontosabb letéteményese az "új polgár", aki egyre kevéssé puszta elszenvedője, végrehajtója a politikai akaratnak, helyette mindinkább partnere, közvetlenebb alakítója, résztvevője a döntéseknek és az ezt követő cselekvésnek. Ez a szemlélet a modern neveléselméletekben és a környezetpszichológiában egyaránt jelentkezik. Ennek az új polgárnak naprakészebb, társadalmilag és egyénileg egyaránt hasznosabb ismeretekre, jártasságokra és készségekre van szüksége. Ez a tudás csak egy átalakuló, korszerűsödő nevelési-oktatási rendszerben szerezhető meg, melynek részét kell képeznie a környezeti nevelést is tartalmazó tanulásnak a fenntarthatóságért. A környezeti nevelés hazai szabályozása (Közoktatási Törvény, Óvodai Alapprogram, Nemzeti Alaptanterv, Kerettanterv) kimondottan jónak mondható, ezzel szemben a mindennapok gyakorlata (mennyiség, minőség, tartalom, forma) elmarad a kívánatostól. Annak ellenére, hogy a közoktatási törvény nagyfokú szabadságot biztosít az iskola pedagógiai programja és a helyi tanterv kidolgozása terén, elenyészően kevés közoktatási intézmény és pedagógus változtat alapvetően az évtizedes oktatási gyakorlatán.