A hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum, a szektor kiemelkedő kulturális intézménye is a széleskörű összefogás részese Együttműködési megállapodás aláírására került sor Hatvanban az Országos Jótékonysági Vadászat Nonprofit Kft ügyvezetője és a Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum ügyvezetője részéről. Fantasztikus érzés, hogy a vadászoktól elindulva a vadásztársaságokon keresztül, a különböző vadászegyesületek és szervezeteken át, egészen egy országos szintű múzeumig, szinte mindenki meghallja a hívó szavakat.. - összegezte gondolatait Fejes László, az OJV Nonprofit Kft ügyvezetője. A kulturális intézmény szakmai vezetője, Dikasz Tamás szerint nem szabad hezitálni, amikor a magyar vadásztársadalom karitatív programjában való résztvételre felkérés érkezik. A múzeum alkalmas hely arra, hogy a látogatók információt kapjanak különböző kulturális eseményekről, igy akár a jótékonysági vadászatokról is.
A politikai közélet azonban fokozatosan megváltozott, sorozatos feljelentéseknek, támadásoknak lett célpontja, kizárták a Magyar Írók Szövetségéből. Végül megérkezett a Budapestről kitiltó BM-határozat, és 1951. június 21-én néhány órát kapott, hogy ötszáz kilónyi ingósággal lakását elhagyja és új lakóhelyére, a Hajdú-Bihar megyei Polgár tanyára utazzon. A Mezőgazdasági Múzeum igazgatója, S. Szabó Ferenc és maga Széchenyi Zsigmond is kérvények sorát írta, hogy a végzést érvénytelenítsék, sajnos sikertelenül. Csak annyit értek el, hogy a tulajdonképpeni tanyasi tyúkólból – amelybe való beköltöztetéssel a tanya kulák tulajdonosát is büntették – Balatongyörökre költözhetett. Azonban "közveszélyes munkanélküliként" nemsokára innen is mennie kellett, először Pestre, majd Sopronkőhidára toloncolták, ahonnan 1953 júniusában szabadult. A politikai légkör enyhülése után Széchenyi Zsigmond dolgozni kezdhetett a keszthelyi Helikon Könyvtárban. Egyedülálló vadászati bibliográfiát állított össze, amelynek alapjául részben saját, több ezres könyvgyűjteménye szolgált.
Emelet Széchenyi Zsigmond-emlékszoba, díszterem a világrekord gímszarvas-trófeák másolataival, szobák, melyek a vadászat kultúrtörténetét, tárgyi kultúráját bemutató tárlatnak adnak helyet, fegyverszoba korabeli eredeti fegyverekkel, kiállítás a trófeaközpontú vadászatról és a trófeabírálatról (Vadászati rendszerek, trófeák, trófeabírálati módszerek, vadásztörténetek bemutatása). Köztes pihenők, ahol a hazai vadászírók műveivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, mégpedig interaktív módon. Pinceszint Panoptikumszerű kiállítás a hazai vízivad-vadászat és a halászat történetéről, iorámák, 3D-s nyomatok, fotómontázsok, különböző vadászati-halászati eszközök, makettek és négy élőhalas akvárium segítségével. A pinceszinten kapott helyet a játszóház is. A múzeumban van még télikert, látványíjászat, interaktív vadászfegyver-kiállítótér, és vadászati szimulációs játéktér is. A múzeum legfőbb célja az évezredes magyar vadászati hagyományok bemutatása, és a fiatalság megszólítása, a természet szeretetére való nevelése.
Széchenyi Zsigmond Antal, magyar vadász, utazó, író Nagyváradon született 1898-ban. Ükapja Széchényi Ferenc (1754–1820), a nemzeti könyvtár (a mai Országos Széchényi Könyvtár) és egyben a Nemzeti Múzeum alapítója (1802), akinek felesége, Festetics Julianna (1753–1824) a nemzetnek ajándékozott ásvány- és növénypéldányaival a nemzeti természettudományi gyűjteménynek, a későbbi Természetiek Tárának, a Természettudományi Múzeum elődjének az alapjait is lerakta. Gyermekkorát a család sárpentelei birtokán töltötte, ahol apja, Széchényi Viktor (1871-1945) Fejér megyei főispán és országgyűlési képviselő élt és gazdálkodott. Székesfehérvári és budapesti középfokú iskolái után tanulmányait külföldön folytatta, először Münchenben, Stuttgartban, majd Oxfordban és Cambridge-ben lett diák. Angliában, Tringben találkozott Walter Rotschilddel (1868–1937), aki a család tringi birtokán zoológiai múzeumot hozott létre. Széchenyi Zsigmond az itt látott, több tízezernyi madár- és emlőspreparátum láttán határozta el végleg, hogy beteljesíti gyerekkori álmát: elejti a világ összes vadászható vadfaját, és ezekből magángyűjteményt hoz létre.
Elsőként a "fekete kontinensre", Afrikába jutott el, ahol 1927-ben Almásy Lászlóval autózták be Egyiptomot és Szudánt. További expedícióival már Afrika igazi vadászparadicsomát, Kelet-Afrikát célozta meg, 1928 és 1933 között három alkalommal vadászott több hónapig Kenyában és az akkori Tanganyika, Uganda területén. Élményeit legendás vadásznaplójában és szépirodalmi értékű útleírásokban is megörökítette. 1935-ben ismét Almásy Lászlóval utazott Egyiptomba, és még abban az évben eljutott Alaszkába is. 1937-ben angol feleségével Indiába látogatott, végül háború előtti utolsó útja 1938-ban megint Egyiptomba vitte. Az 1930-as évek Széchenyinek a vágyak beteljesülését, utazást, vadászkalandokat, trófeagyarapítást jelentettek különböző földrészeken, mindettől a második világháború és az azt követő évek megfosztották őt, mind tárgyi, mind lelki értelemben. Mialatt Budapest ostromát szüleivel a budai várban, az Úri utcai lakás pincéjében vészelte át, a Svábhegyen (a mai Szabadság-hegyen) lévő villáját összes trófeájával együtt egy gyújtóbomba porig égette.
0 Szerző: vadaszadmin be 2015. 03. 23. A szerzőről vadaszadmin Related Posts 2022. 07. 08. 0 A bükki erdőtűz után a cél az élőhely helyreállítása 2022. 0 Természetről, nem csak vadászoknak 2022. 04. 0 Ne menj az erdőbe – kéri a szokolyai önkormányzat a medve miatt Reagálj A nevem, email címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz. CAPTCHA Kód *