A népi ételek összegyűjtésében és népszerűsítésében igen komoly feladatot végez a Jász Múzeum és a Jász Múzeumért Alapítvány. Régi ételeket és recepteket bemutató szakácskönyveket, képeslapokat jelentetnek meg magyar és német nyelven, gasztronómiai kiállítást rendeznek és múzeumkerti vacsoraesteket szerveznek. Nagy sikere van a minden év november 11-én, Márton napján, a Jásztelken megrendezett pörkölttorta készítő versenynek. A jászsági vendéglők és étterek étlapjáról sem hiányoznak a jellegzetes jászsági ételek (gölődin leves, árpakása leves, birkapörkölt, pandúrgulyás és még sok más finomság. ). A Jászságban napjainkban is sok helyen készítik, és fogyasztják a régi ételeket (macok, keletlen pite, vajalja, vízen kullogó, húsos káposzta stb. ), és ma sem múlik el lakodalom vagy más jeles családi ünnep birkapörkölt és házi rétes nélkül. Hagyományos jászsági ételek receptek. (8. kép)
A Kunság legismertebb népi étele a változatosan elkészíthető tarhonya volt. A pásztorok Kiskunhalas térségében készítették a hebedundát. Általában burgonyával, apróra vágott töpörtyűvel főzték össze a szárított tésztát, melyet hagymával, sóval és paprikával ízesítettek. A végeredmény pedig egy rendkívül sűrű, gazdag pásztorétel. 7. IV. kerület - Újpest | Marcipános mandulalekvár és tökmagos méz: kóstoltátok már?. Kalinkó Szintén a rábaközi régióhoz kapcsolódó sütemény. Lisztből, tejből, tojásból, zsírból, tejfölből és cukorból készülő, általában 9 szálból font ízletes kalács, melyet főleg ünnepi alkalmakkor, lakodalmakkor készítettek a falvakban. A lakodalmi készülődés utolsó napján sütötték a különleges fonott kalácsot (gyakran 100-150 darabot), hogy megőrizze frissességét. A pároknak fűzfavesszőre tűzve kínálták bor mellé. 8. Gánica A népi konyhában kiemelkedő szerep jutott a kukoricakásából készült ételeknek. Ilyen a dél-dunántúli régióban, főleg Somogy és Baranya megyében elterjedt gánica is. Számos elnevezése létezik, ezek közül a leggyakrabban használt a puliszka, a málé és a dödölle.
Számtalan változatát készítették a leveseknek: húsleveseket, gyümölcs és tejleveseket és az úgynevezett tisztaleveseket is gyakran készítették. A kukóleves nevét a kifújt tojáshéjról kapta, melybe szalonnából, kölesből, borjú vagy sertéstüdőből gyúrt, fűszeres tölteléket tettek. A leves elkészítése meglehetősen hosszadalmas, és sokakban ellenérzést válthat ki a tüdő használata, de a végeredmény egy ízekben gazdag, ínycsiklandó étel. 3. Kattancs A kisalföldi régióban a folyóvizek közelsége miatt az emberek nagy része halászatból élt. Emellett a földművelés és az állattenyészés is fontos szerepet játszott. Aratáskor és a böjt idején készítették a paprikás kalácsot, a kattancsot általában bableves kísérőjeként a külhoni magyarok. Elsőre bizarrnak tűnhet paprikával tölteni egy kalácsot, de az étel akkora népszerűségnek örvend még ma is, hogy 2013-ban felmerült, hogy bekerülhetne a hungarikumok közé. Hagyományos jászsági ételek rendelése. A kattancsot a hagyományos kalácsformán kívül készítették még kifli alakban is. 4. Gibanica Az Őrség és Vendvidék közkedvelt süteménye a gibanica vagy kelt rétes, mely szerb és szlovén gyökerekkel is rendelkezik.
A vajdasági Tisza mentén – a házi tejgazdaságok egyre csökkenő száma ellenére – a vajalját házilag készítik, és otthon fogyasztják, más esetben a közeli városok piacain árulják. Hagyományos jászsági ételek ebédre. Így egyszerre tekinthetjük saját és piaci szükségletre készült ételnek is: a városok (Ada, Óbecse, Szabadka, Zenta) piacán és a városok vonzáskörzetében lévő kisebb helyi piacokon áruként szerepel, a Tisza mentén pedig emellett otthon készítik, leggyakrabban a visszamaradó vajból és tejfölből. Az otthoni készítés és a piaci vásárlás közötti állapotnak tekinthető a szomszédtól hetente vásárolt vajalja fogyasztása: ez abban az esetben figyelhető meg, ha a településen csökken a szarvasmarhát tartó gazdaságok száma, de a korábbi fogyasztási szokások még fennállnak, tehát van helyi igény és szándék is, de az alapanyagot biztosító tehenek már nincsenek. A Tisza menti Martonos esetében is ezt lehetett tapasztalni: az egyre csökkenő lakossággal bíró, egyre kevesebb szarvasmarhát tartó porták között a még mindig állattartással foglalkozók a nem piaci napon is bevételt valósíthatnak meg, amit pénzben és egyéb természetbeni járandóságokban nyilvánul meg.
A magyar gasztronómia szerepe évezredek óta meghatározó a világban. Érdemes feleleveníteni, miket fogyasztottak őseink és megőrizni azoknak az ételeknek a receptjét, amiket sok helyen még ma is szívvel-lélekkel készítenek az ország különböző pontján. 1. Fonyódi petyek A balatoni régióban – a tó közelségéből fakadóan – rendkívül népszerű és változatos halételeket kóstolhatunk az év minden szakaszában. A halászlé hamar a magyar gasztronómia jellegzetes ételévé vált. Hagyományos Jászsági Ételek | A Legfinomabb Alföldi Ételek – Receptek. Elkészítési módja régiónként változik. A szegedi és a bajai halászlé mellett érdemes kiemelni a fonyódi petyeket is, melynek elkészítése több évtizedes hagyományra épül. Jellegzetessége, hogy sokféle halból készül. Fő alkotóeleme a ponty, a keszeg, a harcsa, ezenkívül tesznek hozzá fokhagymát, paradicsomot, zsírt, vöröshagymát, zöldpaprikát, őrölt paprikát, szalonnát, és végül sóval ízesítik. A halszeletek és a felszeletelt zöldségek egyben kerülnek a levesbe, melyet bográcsban, lobogó tűzön készre főznek. 2. Kukóleves A Tiszántúlon, a hajdúsági térségben rendkívül elterjedt volt a levesfogyasztás.