Pünkösd ünnepe, Krisztus mennybemenetelének az ünnepléséből áll, mely századok óta fennáll. Pünkösdi királynő és királyleány a falu népe közül "Meghozta az Isten piros pünkösd napját Mi is meghoztuk királyné asszonykát Jácintus, Jácintus tarka Tulipánus Hintsetek virágit az Isten fiának" Már a XVI. századból vannak írásos emlékek pünkösdi királynő- és királyválasztási szokásról. A legények megfelelő teljesítés után királyt választottak maguk közül, virággal, lombokkal feldíszítették és végig vonultak a falun. A XVIII. századtól új szokásként jelent meg, hogy párokat választottak, nem csak király, királynő is volt. Ezután megkezdődött a királynéjárás. A királyné feje fölé selyem kendőt tartottak, énekeltek, szöveget mondtak és rózsaszirmokat szórnak. Ez a felvonulás egy megrendezett darab. A királynénak végig néma szereplőnek kell maradnia. "Segéljétek királynénkat, Királyné asszonyunkat, Pár tojással, pár kaláccsal Pár katonaforintokkal" A felvonulás alatt nagy szerepe van a kosaras leánynak, aki ételt, italt pénzt gyűjtő versikét mond.
A pünkösdnek jeles napját / Meghozta az Isten piros pünkösd napját gyűjtés előadó: leányok előadásmód: ének, beszéd műfaj: pünkösdölő etnikum: magyar település: Vitnyéd vármegye: Sopron tájegység: Észak-Dunántúl (Dunántúl) nagytáj: Dunántúl gyűjtő: Volly István felvétel helye: Vitnyéd felvétel időpontja: 1938 szöveg: Dicsértessék a Jézus Krisztus - Mindörökké, amen. - Nénémasszony, nénémasszony, szabad-e pünkösdölni? - Szabad, szabad, csak szépen pünkösdöljetek! *** A pünkösdnek jeles napját Szentlélek Isten küldötte, Erősíteni híveket, Az apostolokat. Melyet Krisztus ígért vala Egykor a tanítványinak, Midőn menvén mennyországba Mindenek láttára. Dicsértessél Atyaisten, Mindörökké, Fiúisten. Szentlélekkel egyetemben A nagy Úristennel. Ácintos-pácintos, tartka tulipános, Hintsetek virágot az Isten Fiának! Meghozta az Isten piros pünkösd napját Mi is meghordozzuk királyné asszonyát. Ejne, dejne, denejde, Ejne, dejne, denejde. A mi királynénkat nem is anya szülte, A pünkösdi harmat rózsafán termette.
Elhozta az Isten piros Pünkösd napját, Mi is meghordozzuk királyné asszonykát. Piros Pünkösd napján mindenek újulnak, A kertek, a mezők virágba borulnak. Én kicsike vagyok, nagyon nem szólhatok, Mégis az Istennek dicséretet mondok. Gyönge vessző vagyok, mindenfelé hajlok, Szüleim kertjében most nyílni akarok. Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa, De ki nem nyílhatok, csak úgy hervadozok.
Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai e hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. Pünkösdi népszokások -A Pünkösdi királyné járás A XVIII. század végétől kezdve elterjedt a pünkösdi királynéjárás is, amikor a falu legszebb kislánya lett a kiskirályné, ami nagy tisztesség volt. A lányok mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekkel köszöntve a háziakat, és virággal szórták be a szobát. A játék végeztével a vendéglátók megkérdezték a lányokat: "Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? " Ezután fellebbentve a díszes kendőt, megcsiklandozták a kiválasztott kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, akkor a háziak megnyugodtak, mert ez azt jelentette, hogy jó lesz a termés. Pünkösdi népszokások - Pünkösdölés Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. Az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, s nem csak lányok voltak a szereplői.