Az itt maradók évszázadokig várták Csaba királyfi népének visszajövetelét, akik a magyarok ismételt bejövetelekor meg is érkeztek. Benkő István
Blaskó János alkotása a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában áll. A szobor másolatát felajánlotta Zalaegerszegnek. A másolat bronzból készült és a Landorhegyi Általános Iskola és a Technoroll között található... Települések. Számos település viseli a Kárpát-medencében a Csaba nevet valamilyen összetételben. A települések valamilyen módon mind Csaba királyfira vezetik vissza nevüket: -Csabacsűd -Csabaháza (felvidék) -Csabaújfalu (erély) -Csabanivka (kàrpàtalja) -Csabaszabadi -Bálványoscsaba -Békéscsaba -Miskolc-Hejőcsaba -Piliscsaba -Rákoscsaba
május 30, 2016 Közzétéve Érdekességek Csaba királyfi a székelyek legendás vezére. Életére vonatkozó megbízható adatokkal nem rendelkezünk, az a legendák, és mondák ködébe vész. Vannak, akik valóban élt történelmi személynek tartják, míg mások csupán a nép által kitalált legendának. Néhány elmélet szerint nem is egy, hanem legalább három, időben egymástól távol eső személy összemosásából keletkezett legendás alakja. Az egyik szerint a Balkánról vezette a Kárpát- medencébe 3000 fős népét. A székely nép eredettörténete szorosan kötődik Csaba királyfihoz. Csaba királyfi és katonái, a Hadak útján Kézai Simon krónikája és egy székelyföldi népmonda nyomán: Amikor Attila, a világverő hun király meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól is igen féltek. Attilának annyi fia volt, mint égen a csillag. Nyilvánvaló volt, hogy utána az egyik fia fog uralkodjon. Alig hunyta le azonban a szemét Attila, békétlenség ütötte fel a fejét a hunok között: fiai vetélkedni kezdtek a legfőbb hatalomért.
Ott lakott egy néptörzs, a neve korozmán, (Körülbelől annyi, mint török vagy ozmán), A király e népnek volt hatalmas kánja: A leány e kánnak szerelmes leánya. Onnan hozta egykor Etele Csabának, Megszerette a lányt kedves kis fiának, Ríka sátorában szépen fölnevelte, Ríka után gondját viseli Krimhilde. S az összekelésből már nem múlna semmi; De Csabának, harczon, próbát kell még tenni; Akkor ölelheti gyenge testét lánynak: Ez volt a szokása szittyai pogánynak. Detre pedig, a szász, ment, fel az udvarba, Krimhild asszonysághoz, a derék sátorba, Szép ruhás leventék őrzik a nagy sátort, Visszarántják egymást, úgy adnak sikátort. Nem silány hajlék ez, minden ember tudja, Szellős tág folyosó környöskörül futja, Síma gyallott fáit messze földről hozták, Tornyait és kúpját meg is aranyozták. Nagy terembe lépni, mely derűlt, világos, Tizenkét sorjával benne karcsu ágas Felfelé kigyódzik, mint valamely inda, Kivirágzik feljül a hosszu gerenda. Merevűl a pallót fedi puha szőnyeg, Tenyérnyi parasztja sincsen ott a földnek, Sajnálná az ember megtaposni lábbal, Ráborulna inkább fényes homlokával.