De itt a kulcsszó a mérték! Valószínűleg nem könnyíti meg a helyzetet, ha más támasza nemigen van. (Édesapjáról, más rokonról nem ejt szót a levelében). Mindezt egybevetve tehát az a munka vár Önre, hogy leszámoljon félelmeivel, lelkiismeret-furdalásával - ezzel valójában édesanyját is segítve abban, hogy tisztábban lássa a helyzetet, és könnyebben megtalálhassa benne a saját helyét! Hiszen az Ön túlzott bűntudata tulajdonképpen őt is benne tartja ebben a játszmában... „Félek, egyszer elveszítem!” – Az isteni kötelékekről | Lélekmozaikok. Szóval: ha Ön őszintén képes abban hinni, azt képviselni, hogy az Ön boldogsága, önállósodása jelenti édesanyja sikerét és elégedettségét - és hogy ő is képes és alkalmas arra, hogy Önt elengedje (! ), ez sokat fog segíteni. Ekkor lesz képes felnőtt szerepből újra szeretetteli módon kapcsolódni őhozzá - aki egy másik önálló felnőtt ember... Fontos lépés lehet efelé, ha egyszerűen, nyíltan elmondja neki: hogy ő fontos Önnek, de nem attól maradnak közel, ha együtt is élnek. Illetve, hogy Önnek fontos az ő támogatása a saját döntései felvállalásában, önálló élete kialakításában, stb.
Tény, hogy a szeretet kockázatos vállalkozás És vannak, akik nem szívesen teszik ki magukat e veszélynek. A már említett csalódások, traumák mellett egy olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy azért fél valaki a szoros köteléktől, mert azt tapasztalta, hogy a szeretet nyomasztó terhet jelent praktikusan. Mert nem jár feltételek nélkül, csak akkor, ha bizonyos játékszabályokat betart az ember. És ha lázad, akkor jön a szeretetmegvonás, a büntetés – akár konkrétan, akár bújtatva, például egy hüppögő mártír narratívában: "Én bezzeg mindent megtettem érted, de benned nincs egy csöpp hála sem"… Ismerős? Félek, hogy elveszítem a látásomat. Pszichológus válaszol. A lelkifurdalás mellett az efféle mondatok hosszú távon azt a chipet rakják belénk, hogy a szeretetnek ára van, a szeretet lemondás és áldozat, ha nem is jobb, de egyszerűbb elkerülni. A filofóbiás másik lehetséges tételmondata: "Úgysem vagyok elég! " Az ezt (akár tudat alatt) magának mantrázó ember olyan képzeletbeli magasugróhoz hasonlít, aki ugrás előtt odakocog a léc alá, és addig méregeti a megugrandó magasságot, amíg jól megijed, ezért inkább megkerüli az állványt – ami ciki, de legalább az elmondható, hogy nem vallott kudarcot.
Félek, hogy elveszítem a látásomat. Látásproblémák - A szem betegségei Miután látta panaszaival szemész, legvalószínűbb, hogy úszó üvegtesti homályról, az apró üvegtesti rostok összecsapódásáról van szó, melynek nincs jelentősége. Legtöbbször időjárás változásával járó nyomásváltozás során lehet észlelni. Természetesen, ha látása is romlik, akkor jobb ha ismét szemészhez fordul és esetleg gyermekét is elviszi hozzá. A válaszok az orvos és beteg személyes találkozását, illetve az orvosi vizsgálatot nem pótolják! Nem félek meghalni, de félek elveszíteni – élő szerelem egyszerű | Good Mood. Miért romlik a szemem és mikortól javítható a látásom lézerrel? Félek, hogy elveszítem a látásomat Látásproblémák Félek, hogy elveszítem a látásomat. Kérdése vagy véleménye van?
De miért félnek emberek azoktól az érzésektől, amelyekre mások egész életükben vágynak? Sokféle oka lehet ennek. Egy korábbi trauma, nagy csalódás például. "Tőled megtanultam én, hogy a szerelemtől félni kell" Ezt énekelte egykor a Neoton Família, és nem nagyon hiszem, hogy van ember, aki ne tapasztalta volna meg, hogy szeretett, de nem szerették viszont, vagy jól elbántak vele, kihasználva a ragaszkodását. Csalódás, harag, féltékenység, gyász: ki ne érezte volna már a szerelem eufóriája mellett a szerelem őrjítő fájdalmát is? De traumatikus élmény lehet egy konfliktusokkal terhelt szülő-gyerek kapcsolat is, amely arra tanított, hogy bízni valakiben veszélyes, és akit közel engedsz, az nemcsak bánthat, de bánt is. Persze ritka a tiszta képlet, a tankönyvi példa, az egyenes, laikus lélekbúvárnak is tisztán látszó ok-okozati háló. És azt sem hiszem, hogy sokan mondanák vagy akár csak gondolnák, hogy "helló, én filofóbiás vagyok, ne gyere közelebb, nem akarlak megszeretni! " Azt már sokkal gyakrabban hallani, hogy "nem kell senki, jó nekem egyedül", vagy "nem vagyok érett egy komoly kapcsolatra", esetleg "nincs időm ismerkedni".
Oldal ajánlása emailben.
Hozzászólások 0 Amikor halálosan szerelmesek vagyunk, van bennünk egyfajta fantázia arról, hogy a párunkkal való kapcsolatunk örökké tart, mert azt érezzük, hogy minket a Jóisten is egymásnak rendelt. Azt hiszem, megint illúziókat rombolok szét, de olyan nincs, hogy örökre tartó isteni kötelék — legalábbis abban a formában, ahogy azt mi hinni szeretnénk. De ez nem így működik! "Félek, egyszer elveszítem! " – Az isteni kötelékekről Én mindig azt mondtam neki, hogy attól félek, egyszer elveszítem… Aztán éppen a szakításunk előtt 2 héttel azt mondta, hogy ettől ne féljek, mert nem hagyjuk el egymást, mivel a mi kapcsolatunk isteni kötődés, kötelék és ezt ember nem választhatja szét. Hát ezért viselt meg engem ennyire ez az Félek, mert ő nyugtatott, és mire harmóniába kerültem, meg kilép az életemből. Esetleg ha időd engedi és kedved is lesz hozzá, érdekelne a véleményed az isteni kötelékről. Ezért tehát amikor azt érezzük, hogy elveszítem a látásomat olyan a kapcsolatunk, hogy szinte nekünk hogy elveszítem a látásomat a Jóisten, akkor pont úgy kellene alakítani a vele való kapcsolatot, hogy szabadon, megengedően, elvárások, félelmek és feltételek nélkül éljük meg a másikkal együtt töltött időt.