• A tagok közösségi életének kereti és közös ünnepek közös katonáskodás a tagok és családjuk szociális segélyezése. A városi társadalmi csoportok: • Patríciusok: A gazdag és nagy céhek mesterei, nagy kereskedők és bankárok, egyben a városi önkormányzat vezetői. • Polgárok: Jómódú iparosok (a kis céhek mesterei) és kereskedők akik saját házzal rendelkeznek és választójoguk van. • Plebejusok: Alkalmazottak (céh legények, inasok) akiknek nincs saját házuk, ezért politikai jogaik sincsenek. Történelem szóbeli témakörök 13.a: Élet a középkori városban. A városok külső képe: • Falakkal védik magukat a külvilágtól, ám a falakon kívül vannak módos polgárok földjei: önmaguk élelmezésére és terménykereskedelemre adnak lehetőséget Pl. : szőlőkertek – bortermelés – kereskedelem) • A város közepén van a szabályos alaprajzú piactér, körülötte a városháza, a főtemplom és a leggazdagabbak házai, utóbbiak egy része termelő üzem és üzlethelység is egyben. A többiek külön város negyedekben (a módosabbak a belvárosban, a szegényebbek a külvárosban) élnek, gyakran foglalkozás alapján elkülönülő és elnevezett utcákban élnek.
Tagjaik nem halmoztak fel vagyonokat, független kisárutermelők voltak. Vagyonuk házból, műhelyből és a mesterség gyakorlásához szükséges eszközökből állt. Már a XI. század kereskedői is felismerték a társulások fontosságát. Középkori városok tête de mort. A XII. században általános jelenség, hogy a városi polgárok szakmai alapú szerveződéseket, céheket hoztak létre. A céh gondoskodott a tagjai érdekvédelméről, a városi közfeladatok ellátásáról. Mivel a kézművesek piaca korlátozott volt, a céhszabályzat megszabta a termelés mennyiségét, minőségét, a mesterek számát, nehogy az esetleges verseny valamelyik céhtagot tönkretegye. Fogalmak: Kommuna: Városi közösség illetve az ennek létrehozására alakuló mozgalom. Céh: A középkori várások kereskedőinek és iparosainak szakménként szerveződött érdekvédelmi képviselete. Városi tanács: Az uralkodók által is elfogadott hatalmi szerv.
A többiek külön város negyedekben (a módosabbak a belvárosban, a szegényebbek a külvárosban) élnek, gyakran foglalkozás alapján elkülönülő és elnevezett utcákban élnek. A falak korlátozzák, a városok térbeli terjeszkedését, többszintes emeletes épületek oldják meg a lakás gondokat, viszont megnövelte a túlzsúfoltságból eredő tűzvészeket és járványok veszélyeit. Az európai városok XI-XIII. Századi nagy fellendülésének alapfeltétele a mezőgazdaságban megtermelt terményfelesleg volt. Az iparnak hatalmas energiatöbbletet adott a vízimalmok alkalmazása. Tételek: 9. – Egy középkori város jellemzőinek bemutatása. A középkori kereskedelem sajátosságai. A vezető iparág a textilgyártás lett, de jelentősen növekedett a fémipar is. Kibontakozott a távolsági kereskedelem. Az olasz kereskedők a Földközi-tengeren bonyolították le a keleti áruk (fűszer, illatszer, selyem) és az európai árufajták (fegyverek épületfa) cseréjét, míg a német kereskedők a gabonát, gyapjút és az északi erdőségek terményeit és termékeit forgalmazták az Északi- és a Balti-tengeren. A nagy vásárok és általában a kereskedelem megélénkülése megteremtette a pénzforgalom és a bankügyletek fellendülésének alapjait.
Beküldte: Dudics Dávid Időbeli elhelyezés: Az ókor végén Nyugat-Európában a legtöbb város elnéptelenedett. Így a kora középkorban alig léteztek nagyobb települések. A XI. században a mezőgazdasági fellendülés és a népességnövekedés és a több termék miatt a városok újraépültek. Gazdasági fellendülés: A mezőgazdasági fejlődés fontos szerepet töltött be a termények mennyiségének növekedésében. Elerjedt a két- és háromnyomásos gazdálkodás. Az éghajlat melegebbé válása is növelte a hozamot. Ennek köszönhetően a népesség is jelentősen megnövekedett, mivel a mezőgazdaságban egyre több lett a felesleg, és előtérbe került a pénzgazdálkodás. A technikai forradalom is megkezdődött eközben. A vízimalmok széles körben elterjedtek és idővel a forgómozgást átalakították egyenes vonalúvá. Középkori városok tétel. Így létrejött a vízierőgép, amit kézművesek is használtak, illetve kalapácsokat, fűrészeket, fújtatókat hajtottak meg vele. A városok születése: A népvándorlás során a városok jelentős része elpusztult. Eleinte kereskedők alakították ki a közösségeket, személyük és árujuk védelmének érdekében.
Kiemelkedik az itáliai pénzemberek szerepe. A legtöbb város valamilyen feudális hatalmasság fennhatósága alatt keletkezett. Tevékenységük nehezen volt beilleszthető a XI. századig kialakult hagyományos rendjébe, főleg ami a kereskedelmet, a pénzügyleteket és a városok függetlenségi törekvéseit illeti. Előbb Itáliában majd Dél-Franciaországban harcolták ki önkormányzati függetlenségüket a városi kommunák. A XII. század végén már tömegesen kialakuló városokra már a kiváltságos helyzet a jellemző. Polgáraik menetesek a jobbágyi kötelezettségektől, peres ügyeikben a városi esküdt bíróságok döntenek. A városi tanács az uralkodók által is elfogadott hatalmi szervvé vált, amely gondoskodott a város védelméről, a városi adók kivetéséről és beszedéséről, valamint a közigazgatás egyéb feladatairól. A városok területe is kiváltságos volt. Középkori városok - Történelem kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. A városok társadalmát a vagyonos elemek vezették, főleg a távolsági kereskedelemből meggazdagodott kereskedők. A kézművesek céhei a XI. század végétől alakultak ki.
A XIII. század közepén Nyugat és Dél Európában nagyobb városok alakultak ki, amik környezetüket látták el, míg Keleten közepes 4-5000 fős városok voltak. Párizs volt ekkor a legnagyobb város. Céhek: A szakmunkások szakmánként külön-külön hoztak létre érdekvédelmi szervezeteket, ezek voltak a céhek. A céhek teljes jogú tagjai a mesterek, akik saját műhellyel rendelkeztek. Középkori városok tête dans les. A mester először inasként kezdett egy mester mellett dolgozni, majd legényként dolgozott a műhelyben, és vándorútra kellett mennie tanulni, és csak ez után tehette le a mestervizsgát ahol el kellett készíteni a remekművét, illetve lakomát kellett tartani, ahol megvendégelte mesterét, majd csak ez után vált ő is mesterré. A szakmai színvonal magas volt A céhek közti verseny kiküszöbölése érdekében szigorúan korlátozták a munkaidőt, az alkalmazottak és a szerszámok számát, illetve nem volt munkamegosztás, vagyis az elkészítés teljes folyamatát ismerniük kellett. A mester is dolgozott. A céhen kívül iparosokat kontároknak nevezték és üldözték őket.