Arany János - Szondi két apródja - előadja: Sinkovits Imre - YouTube
Szondi Györgyről már a reformkorban is születtek balladák, alakjához többnyire az önfeláldozás, a hősiesség, a hazaszeretet fogalmai kapcsolódnak. Ezeket az értékeket éneklik meg róla a versben szereplő apródok is. Ugyanakkor a vers címe azt sugallja, hogy a ballada hőse nem Szondi, hanem az apródok, akik túlélték a drégelyi vár ostromát, és most dönteniük kell, hogy megadják magukat és a török szolgái lesznek, vagy pártfogójuk példáját követve szembeszegülnek és hősi halált halnak. Arany jános szondi két apródja elemzés. A vers tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy a bukást követő mindennapokban a túlélők milyen magatartásformák közül választhatnak, illetve mi az erkölcsi kötelességük. Köztük is különösen a költőknek, akiket hivatásuk a közösség kiemelt tagjává tesz. A lant mint toposz és az apródok mint dalnokok mindenképpen a költészetre és a költőkre utaló motívumok. Művéhez Arany irodalmi és történelmi forrásokat is felhasznált. Irodalmi forrása: Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája (1552), történelmi forrásai: Istvánffy Miklós: A magyarok történetének 34 könyve (1622) és Szalay László: Magyarország története (1854).
"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, Mit csak terem a nagy szultán birodalma. Jó illatu fűszer, és drága kenőcs… Ali győzelem-ünnepe van ma! " Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, És pattog a bomba, és röpked a gránát; Minden tüzes ördög népet, falat ont: Töri Drégel sziklai várát. "Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt, Immár födi vállát bíborszinü kaftán, Szél zendül az erdőn, – ott leskel a hold: Idekinn hideg éj sziszeg aztán! " A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat; Harcos paripái nyihognak alant: Szügyeikben tőrt keze forgat. "Aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett! Zászlós kopiával hős Ali temette; Itt nyugszik a halmon, – rövid az eset -; Zengjétek Alit ma helyette! Arany jános szondi két apródja költői kifejező eszközök. " Két dalnoka is volt, két árva fiú: Öltözteti cifrán bársonyba puhába: Nem hagyta cselédit – ezért öli bú – Vele halni meg, ócska ruhába'! "S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó; Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála; Sátrában alusztok, a széltül is ó: Fiaim, hozzá köt a hála! " Hogy vítt ezerekkel!