Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét. Mi a véleményed A Tisza írásról? Írd meg kommentbe! The post Petőfi Sándor: A Tisza appeared first on.
Az ötödik versszakban viszont, nem is olyan váratlanul, megjelenik a vér: Túl a réten néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Később egy újabb, híres vallomás, ezúttal már a természethez való ragaszkodásról. És briliáns első két sor a magánhangzóknak köszönhetően: Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. Zárásként azonban mégicsak eljutunk oda, hogy a jámbor Tisza sem bírja tovább: Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! A puszta, télen című, 1848 januárjában írt versnél már a nyitán hangulata is valami egészen más: Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Petőfi sándor a tiszánál. Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Bámulatos életképek közepette (De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak) odakint a természet már lázad: Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velök birkozni szemközt jő.
A költemény 15 strófából áll és tájrajzzal kezdődik. Az elején Petőfi pontosan megjelöli az időpontot és a helyszínt: nyári este van (" Nyári napnak alkonyúlatánál "), és a Tiszának azon a pontján áll, ahol a Túr folyó torkolata található (" Ott, hol a kis Túr siet beléje / Mint a gyermek anyja kebelére "). A Tisza című vers 1847 februárjában keletkezett Pesten. Petőfi egy korábbi élményére tekint vissza, amelyet egy Tisza-parti látogatása során szerzett. A verset múlt időben írta, éppen azért, mert egy visszaemlékezésről van szó. A költő a parton áll, a Tisza mellette folyik, de azt lehet mondani, hogy inkább a lelkében hömpölyög az ár. Látja a folyót idillikus nyugalomban, de látja akkor is, amikor vad dühvel fordul a környező világ ellen. Mintha saját érzelmi végletességét vetítette volna ki a Tiszára… A Tisza, mint tudjuk, az Alföld jellegzetes, kanyargós folyója. Petőfi Sándor: A TISZA | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Petőfi korában háromszor olyan hosszú volt és nagyobb vidéket járt be, mint ma. Iszapos, mocsaras volt a Tisza vidéke, mivel akkoriban még nem szabályozták.
Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába'. Síma tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve, s tartott a mezőnek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Petőfi Sándor: A Tisza (elemzés) – Jegyzetek. Túl a réten néma méltóságban Magas erdő: benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfelől, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be, Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása.