Leírás A szerző számos anekdotával és tanuságtétellel fűszerezve meséli el azokat a csodákat, amelyek Pio atya életét végigkísérték:a stigmáktól a bilokációig, a próféciáktól a számtalan gyógyulásig, felölelve minden olyan jelenséget, amelyet a tudomány mind a mai napig nem tudott megfejteni, és amelyek Pietrelcina szentje izgalmas rejtélyének részét képezik.
Én magam biztosíthatom, hogy a mai napig nem találkoztam olyan emberrel, aki a Pio atya közbenjárására kapott ajándék hatására nem változtatott gyökeresen az életén – mindenki új útra tért, szorosabb, igényesebb, örömtelibb kapcsolatba lépett Krisztussal. " (Magyar Kurír)
Felettesei rendkívüli elzárkózást mutattak mindazzal szemben, ami szent életű rendtársukat kiemelte a többiek közül. Novíciátusáról csak annyit tudunk, amennyi összefüggéstelen töredékekben, vagy egyéb "indiszkréciók" révén kiszivárgott. Életének ettől a korszakától kezdve indultak el a szokatlan jelenségekek. Ez a sápadt és beesett arcú, jelentéktelen novícius napokig megvolt táplálék nélkül. Elegendő volt számára a szentáldozás. Ha a "szent engedelmesség" nevében evésre szólítják fel, kiadja magából az ételt. Venafróban 21 napig csupán az Eucharisztiából táplálkozik. Egy alkalommal a novíciusmester nem engedte a szentáldozáshoz. Ebbe majdnem belehalt. Az eltiltást nem ismételték meg többé. Pio atya csodái - Martinus Kiadó. Egy év leteltével Padre Pió apja, látván fia sápadtságát és szemei alatt keletkezett sötét karikákat, haza akarta vinni, de ezt a vezető atya kereken elutasította. Kis idő múlva a novícius egészsége, amelyet a közösségi szabályok már kevésbé veszélyeztettek, annyira helyreállt, hogy szülei megnyugodtak.
A dolgot az is bonyolította, hogy a csoportjuk zarándokbuszának indulásáig is már csak nagyon rövid idő volt hátra, tehát két okból is fenyegetve érezte a találkozás lehetőségét. Aggodalmaskodva állt tehát a sorban, s közben egyre csak az a kérés járt a fejében, ami miatt ide jött: a szent közbenjárását akarta kérni egy személyes ügy érdekében. Ennek az asszonynak ugyanis már három gyereke volt, egy barátnőjének pedig egy sem. Meg akarta kérni Pio atyát, hogy esdje ki Istentől, hogy elvegye az ő termékenységét, és adja át a barátnőjének. Naiv ötlet, de hát ez volt a vágya... A sor fogyott, az ő reménye pedig növekdett: hátha mégis rá tudja bízni Pió atyára a kérését. Már úgy tűnt, sikerrel is jár – egyetlen ember állt már csak előtte a sorban – ám ekkor az atya hirtelen felállt a gyóntatószékből, hogy visszavonuljon. Intett is a várakozók felé, hogy "Jól van, jól van, majd később...! " Az asszony csalódottan eloldalgott és felszállt a hazafelé tartó zarándokbuszra. Pio atya csodái full. Csak nem sikerült elmondania a kérését.