Reichenberg, 1927. november 7 12 Az illatod bolondja voltam, úgy hajtottam hozzád a fejem, mint télen illatos, idegen párás virágokhoz, amelyek japán vázában remegnek egy alkonyuló szobának asztalán és az illatuk a nyárról mesél. Oly vigyázva, halkan csókoltam meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon és sokáig megmaradjon nekem, de hiába, az illatod elszállt és én egy régi parfőmnek fájó emlékét hegedülöm el most emlékezőn a papiroson. Radnoti szerelmes versek . Reichenberg, 1928. fabruár 21 13 Fehér gyöngysort vettem a nyakadra és amikor megcsókoltál érte nekem szemem elé futott a pult mögött gyöngyöket mutogató alázatos kereskedő, amint áruit dicsérve kínálgatta a szépen csillogó gyöngysorokat. Én ezt a kis fehérszeműt választottam, pedig volt drágább is, szebb is, olyan, amilyent te érdemelnél. És amikor megcsókoltál érte eszembe jutott, hogy vajjon jobban öleltél volna, hogyha csillogóbb, szebb, nagyobb szemű gyöngyöt csavarok szépséges díszül a nyakad köré... Te! Nem méred te ki gyöngyök árával az ajkadnak és ölednek tüzét?...
Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le … Van kedvenced? Melyik a kedvenc szerelmes versed Radnótitól? Írd meg kommentben!
Időrendben első, feleségéhez írt szerelmes verse a Tétova óda, melyben megpróbálkozik a lehetetlennel, egyetlen képben bemutatni rendkívül összetett szerelmét, mely már-már egy megkövesült csigaházhoz hasonlóan biztossá szilárdult benne. A cím oximoron, hiszen egy óda műfaji sajátosságaiból adódóan nemigen lehet tétova: felesége iránt érzett szerelme megfoghatatlan számára. Radnóti szerelmes verse of the day. Ugyanakkor ez a szó némi bizonytalanságot is sugall: vajon képes lesz-e papírra vetni és szavakba önteni azokat az érzelmeket, melyeket felesége iránt érez. A vers érdekessége, hogy a szerelmi színvallás folyamán a költő kilép a tér és idő korlátaiból, melyet egyfajta ars poetikus végszóval zár le: "mert annyit érek én, amennyit ér a szó a versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem és néhány hajcsomó" Ezután váltás következik be és visszatér a konkrét térbe és időbe, majd egy hétköznapi vacsora utáni idillikus környezetbe ill. hangulatba varázsol minket. Az egyszerű dolgokhoz való kötődés Fanni miatt sokkal személyesebb és igazabb vallomásnak hat, míg a színes és hangzatos bókok, és a megszemélyesített tárgyak mind Fanni szépségét és kedvességét dicsérik.