"Siratni való inkább, mint merész" Ha már Pilinszky Jánost emlegettük, igazán szép feldolgozás a versekkel gyakran foglalkozó Szabó Balázs bandájának Ne félj- megzenésítése. "Csettegess, rigóm, járd a kerteket" Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum kezdeményezésére indult Csimborasszó-program kortárs költők verseinek megzenésítését tűzte ki célul. Olyan dalok szerepelnek repertoárjában, amelyek a magyar nyelvet helyesen, tisztán, élvezhető formában, játékosan közvetítik. Kányádi Sándor versét választottuk Szalóki Ági előadásában. "Kik öleléseinkből lettek / meghiúsítják ölelésünk" A kedvtelésből, szobai muzsikálásból született dalokból akkor lett lemez, amikor Gryllus Dániel meghallotta és kiadta a már említett Hangzó Helikon sorozatban. Heidl György írt zenét Lackfi János verseihez, és közös barátjuk, Lovasi András énekelte őket lemezre. Alább a Billentyűk című dalra kattinthatunk. Gyulai Hírlap - Versek a magyar költészet napjára. Nyitókép: Tavaszi Budapest. Fotó: Oláh Dániel, Unsplash Kapcsolódó cikkek Átadták az idei Versünnep díjait Irodalom április 13.
(Kati néni kedvence) Ady Endre: Karácsonyi rege (részlet) "Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra. " (Marika néni kedvence) Vándor Lajos: Mi, az ÁBÉCÉ huszonot betűje (részlet) "Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz az ábécé huszonöt betűje – szomorúan vonjuk le a következtetéseket arról, ami Európában történik, és hajlandók vagyunk kimondani, ha kell, az általános betűsztrájkot, még a kínai ábécé negyvenezer betűjére is – ha az európai államok nem változtatják meg a követségeiknek adott titkos külpolitikai prospektusaikat. " (Andrea néni kedvence) Petőfi Sándor: Szeptember végén (részlet) "Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. A legszebb versek a Magyar Költészet Napjának alkalmából. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. "
Tűzhely, fal, tető, kerítés, köd, ahogy a dombbal szemben vonagló, halovány falu hirtelen vörösre vált. Torony gomolygása, deszkák árulása, túl a legelők zörgő drótjain, ahol most nem számít a jószág. Fagyott kövek forrongó gördületében csodáljuk tovább a minden irányba törő, foszló, szakadó történetet, amiben élni már nem lehet, de kell, bámulva az isteni fehérséget kicserélt szemekkel, egy vég nélkül vezető úton hazától hazáig.
2021. április 11. Komment József Attila 1905. április 11-én született. Születésnapja 1964 óta a költészet napja Magyarországon. Évről évre ezen a napon hagyomány, hogy irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat szerveznek, így tisztelegnek a magyar líra előtt. Különféle rendezvényeken klasszikus, és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Most jöjjön néhány gyönyörű vers ennek a jeles napnak alkalmából. "Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. " -József Attila- Ha belegondolunk egész életünk során szinte minden érzelmünkre találtunk, és találunk a mai napig verseket, írók, költők olyan mondásait, amelyeknél azt érezzük: "olyan, mintha én mondtam volna", "milyen igaz". Versek a költészet napjára. Ha hiszed, ha nem, de az irodalom egész életed során jelen volt, és jelen is van a mai napig. Iskolásként biztos megtörtént, hogy nem mindig tetszett egy vers elemzése.
Friss záporokkal szivárogj a földbe – Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Meddő anyánk gyerekért könyörög. Barátom, drága, szerelmes barátom, Akár borzalmas, akár nagyszerű, Nem én kiáltok, a föld dübörög. 1924 első fele Kopogtatás nélkül Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. 3 elgondolkodtató idézet tanulásról, tanításról | Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethesz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Pablo Neruda: Az én szívemnek Az én szívemnek elég a te lelked, s neked az én szárnyam elég szabadság. Az én ajkamról lengve égre kelnek, mik benned az álmok álmát aludták. Tebenned él a mindennapos ábránd. Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám. Távolléted a láthatárt ledönti, te örök menekülő, mint a hullám. Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben, akár a déli fenyvek vagy az árboc. Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta bánat ül rajtad, mint egy utazáson. Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény, melyben sóvár visszhangok népe szunnyad. S arra riadok, hogy rebbennek olykor a madarak, mik lelkedben aludtak. Csoóri Sándor: NEKEM MOST ELÉG, HOGY SÜT A NAP Nekem most elég, hogy süt a Nap. A nyár agyagedényéről lepattognak a virágok. Nekem most elég, hogy a fák mozdulatain túl a mozdulatlan hegyekig látok. Tökéletes a messzeség és a magasság, mint a tenger vagy mint egy viharzó női test: szemem vonzáskörében itt remegnek s bizonytalanságukkal boldogítanak. Nekem most elég, hogy süt a Nap.
Kényelmetlen a gödör, tovább, tovább. Nem vályog ez, a szemcsék egyenként morzsolhatók, mint a búrkifli tölteléke, köztük a pórusokon át jön oxigén, és ki is látok. Egyre több a fejemben a hold, egyre kevesebb a fény. De mosolygok, mint a vak kutya, amikor rájön, hogy a kedvenc folyópartjára viszik, ahol nem támad senki, futkározhat, ő szabja meg a határt. Vagy néha szundítok, mint macskakölyök a celladobozban, amelybe önként ugrott bele. Néha segítséget hívok – szöszös a hang. Mint aki egy dunyha belsejéből kiabál. Kitúrom a környéket a rendből, elcsúfítom a pázsitot, meglazítom a gyökereket. A gazdák szerint vakond garázdálkodik, napelemes riasztót vetnek be, savanyúságok levét, fokhagymát, gyalogbodzát, nagy sárfüvet, kerti labodát. Okozok-e maradandó kárt? Vagy épp rám volt szükség ott, mélyen, tavasz jön, feltámad minden, ahogy feltámadok? Fölöttem tünetmentes és gyógyult bokrok. ÁFRA JÁNOS Téli kiáltás Gyöngy Dánielnek Miután meglestük a hajszolt madarak libegését deres fák gyorsan törő ágain, a bolyongó őzek leplezetlen nyomait, a lépésre behorpadt völgyi tavat és a szinte kimerült uszonycsapkodást, amit maga alá rejt a szürke jég, közel hajoltunk az elterült farkashoz, hogy meleget leheljen arcunkba utolsó erejével.