A gyermekek izgatottan várják, hogy mit találnak majd a fa alatt, miközben ámuldozva nézik az ünnepi fényeket. A sok titkos készülődéssel elhozhatjuk a kicsik életébe a csodát. A csipetnyi varázslat mellett mégis a közös időtöltés, az élményekkel megtöltött órák teszik az ünnepet örök emlékké. A gyerkőcöknek a legkülönlegesebb élmény, ha a szülők, nagynénik és nagypapák, azaz a felnőttek is csatlakoznak a játékhoz. Ehhez érdemes segítségül hívni a társasokat, hiszen a változatos kínálatból biztosan találtok olyat, amivel mindenkit bevonhattok a közös szórakozásba. Így megéri az adventi időszakba és az ünneplésbe is becsempészni egy-két társasjátokkal kapcsolatos szokást. Karácsonyi kérdőív | Játéksziget.hu. Élménykalendárium Egy aprócska, új hagyomány bevezetésével még különlegesebbé tehető az angyalka- vagy épp Jézuska-várás. Az adventi kalendáriumba az apró figyelmességek mellé elrejtheted egy-egy olyan tevékenység nevét, amit a gyermekekkel aznap közösen csinálhattok. Lehet ez egy egyszerűbb karácsonyi dísz elkészítése vagy épp a közös gyurmázás, színezés, de mindenképp gondolj a gyerkőcök kedvenc társaira is!
Ha pedig nem ti vagytok a házigazdák, akkor a könnyű szállíthatóság is fontos lehet. Ha viszont mégis meghitt, kisebb körben töltitek idén a karácsonyt, akkor előszedhetitek a nagyobb lélegzetvételű társasokat is. Külön plusz, ha téli vagy mesés-varázslatos tematikájú társast is találtok a polcon. Nézz körül a társasjátékaink között, és tedd élménydússá ezt a karácsonyt! Olvasd el többi cikkünket is: Húsvét a világ körül: hogy ünnepelnek mások? Karácsonyi kisvasút játék benchmarkok és grafikai. » Örök tavasz a gyerekszobában: DigiBirds énekes madárkák » Mini Walkiez: Sétáló kiskutyák – biztonságos kedvencek kicsiknek is » Összes cikkünkért kattints ide »
Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat.
A flashback a Coruscanten, a fővárosban játszódik még A klónok támadása (2002) fináléja előtt, minthogy Anakinnak megvan mindkét keze. Ebben a jelenetben Obi-Wan vívóleckét ad az ifjú és forrófejű padawanjának, akinek itt megmutatkozik a sötét oldala: csillapíthatatlan győzni akarása, dühe és kegyetlensége, amelyek Darth Vaderként csak felerősödtek benne. A nem kicsit teátrális epizód színpadiassága ellenére is remek lett, hiszen betekintést nyerhetünk általa abba, milyen volt vagy lehetett kettejük kapcsolata az oktatás során, valamint azt is megmagyarázza, hogy miért fog mindig Obi-Wan győzedelmeskedni, ha az ő és Anakin párbajára kerül a sor: mert tudja, mikor kell használnia a fejét, mikor kell uralkodnia magán, és mikor kell eltenni vagy hagyni békében azt a fénykardot. Ezért is volt képes Kenobi kijátszani Vadert a jelenben úgy, hogy átadta magát Revának mindenféle fegyver nélkül. A két bosszúszomjas, érzelmek által vezérelt sötét Erő-használót eresztette egymásnak, hagyta, hogy Reva gyakorlatilag saját magát győzze le az által, hogy az Obi-Wanra vadászó Darth Vadernek rontott.
FIGYELEM! A cikk az Obi-Wan Kenobi 5. részének cselekményére vonatkozó SPOILEREKET tartalmaz! A héten bemutatták a Disney+-on az Obi-Wan Kenobi ötödik részét, amelyben sok izgalmas történést láthattunk, még ha ez az epizód is hemzsegett a hibáktól, logikai bukfencektől és suta karakterépítéstől (ezekről bővebben kritikánkban). Annak viszont nagyon örültünk, hogy ebben végre értelmet nyert Hayden Christensen visszahozása, aki eddig jellemzően Darth Vader maszkja mögött rejtőzött. Avagy digitálisan megfiatalítva, a padawan Anakin Skywalkerként is újra tiszteletét tette a Star Wars univerzumában a legújabb epizódban. A második rész végén kaptunk egy egészen közeli beállítást Vader sisak nélküli fejéről, összeégett arcáról, ami persze Hayden Christensené volt elmaszkírozva, de ez fájdalmasan kevés volt ahhoz képest, hogy a rajongók mennyire örültek annak idején a bejelentésnek, hogy az előzménytrilógiában nyújtott, sokak szerint gyenge színészi alakítását követő eltűnése után visszatér a szerepben.
Nem mondom, hogy az előző rész tökéletes volt, de nekem egészen tetszett, köröket vert rá erre az epizódra minden tekintetben. A 49. percben meg kellett kérdeznem, hogy mennyi van még hátra a filmből, ami Star Wars filmnél még nem fordult velem elő. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy ebben a részben kellett volna megalapoznia Lucaséknak Anakin karakterét úgy, hogy a bukásánál megszakadjon érte a szívem, ehelyett valami katyvaszt borítottak elénk, hogy nesze sajnáld a gyereket és ennyivel elintézték a dolgot. Ennyire borzalmas karakterizációt szinte még nem is láttam, ilyen jó alapanyaggal. Volt egy-két rövid momentum, amikor egészen megtudtam volna kedvelni Anakint, de ezeket a jeleneteket általában 3 másodperc alatt valamivel szétzúzták és ismét teljesen távol éreztem magam a karakterétől. Se a gyászában, se a szerelmi szenvedésében, sem semmilyen más megnyilvánulásában nem éreztem azt, hogy bármennyire is tudnék kötődni a karakteréhez. Annyira rossz sorokat adtak a szájába, annyira nem sikerült Hayden Christensennek átadnia azokat az érzelmeket, amiket kellett volna, hogy egyszerűen ellökött magától a karakter az összes drámai jelenetben.
Például spoiler azt vártam, hogy tombolni fog, sírni, üvölteni, de nem ő csak szerelget és egy-két könnycsepp folyik az arcán és ez nem az a fajta csendes, elfojtott gyász, hanem az a "nem sikerült rendesen eljátszani és megírni a karaktert és csak erre telt, mert rendes érzelmeket nem ismerek" fajta gyász. A szerelmi szál Anakin és Padme között pedig konkrétan szánalmas. Én bármikor vevő vagyok egy jól megírt románcra főleg, ha nem szorítja háttérbe az akciót, de itt olyan érzésem volt egész végig, mintha Padme és Anakin egy teljesen más világegyetemben lennének és kb. semmi közük nem lenne egymáshoz. Két ember beszélt egymáshoz, de olyan volt, mintha idegenek társalognának egymással. Padme előző részbeli remek karakterét elkezdték teljesen lerombolni és kb. a film nagy részében csak ruhákat váltogatott és nagy szemekkel nézett Anakinra. Amikor Anakin elmondta, hogy mit tett azokkal a sivatagi emberkékkel, akik elrabolták az anyját, Padme egyáltalán nem reagált csak bámult rá ugyanúgy tovább, én meg nem hittem a szememnek, hogy Lucas azt gondolta, hogy bárki is így reagálna, ha valaki egy ilyesmit elmondana neki.
Nem lettek boldogabbak a Christensen-rajongók, amikor konstatálták Vader első megszólalásakor, hogy újfent a 91 éves James Earl Jones szinkronizálja a figurát, ahogy azt tette David Prowse változatával 45 évvel ezelőtt az 1977-es Csillagok háborújában. Mármint annak nagyon is örültünk, hogy Jones még mindig képes volt arra, hogy remek hangját adja Darth Vaderhez, de Hayden Christensen perspektívájából ez csalódáskeltő volt. Ráadás, hogy a harcjelenetekben Tom O'Connell kaszakdőr, a totálképeken, szélesebb képkivágásokon pedig Dmitrious Bistrevsky dublőr látható a sötét nagyúrként, Christensen csak a közeli beállításokon játssza Darth Vadert. Az ötödik rész azonban már méltó tisztelgés volt Hayden Christensen előtt, avagy helyükre kerültek a dolgok, a színész megkapta a lehetőséget a valódi visszatérésre. A legújabb epizód cselekménye flashback-szerkezetre épül, azaz egy múltbeli jelenetet ékeltek az alkotók a jelen történései közé, amelyek egyébként egymásra reflektálnak, de ezt kritikánkban már bővebben kifejtettük.