A ház, amit Jack épített ugyan néhány esetben súrolta már az utóbbi jelenséget, von Trier a létfontosságú pillanatokban képes volt visszavenni a maga módján. Jack diegetikus narrációval ad nekünk mélyebb kontextust a látottakhoz, ami olykor képes szakállas kliséket is durrogtatni, máskor azonban abszolút kitágítja egy kicsit a néző elméjét, ami egy-két perc erejéig kiszakít minket az önmagában elég depresszív és felkavaró cselekményből. Továbbá amellett, hogy von Trier több ízben is utal önmagára és korábbi filmjeire Jack egy-egy monológjával, az alapvetően horrorisztikus elemekkel megtűzdelt thrillernek van egy könnyedebb oldala is, ami nem csak kimaxolja a "fekete humor" műfaját, de rá is tesz egy lapáttal. Ez a legérdekesebb az egészben, ami miatt kissé megfejthetetlen számomra von Trier alkotása. Itt van egy film, ami még az ártatlan gyerekeket sem kímélve bemutatja nekünk, hogy milyen időzített bombák élnek közöttünk, teszi mindezt szuggesztív és arcátlanul nyers eszközökkel. A ház, amit Jack épített - Szinkronos előzetes (18) - YouTube. Az én lelkivilágomat pedig alaposan meg tudják viselni az ilyen történetek, azzal együtt is, hogy átható kíváncsisággal nézem őket.
A hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában követjük Jack, a sorozatgyilkos öt gyilkosságának történetét. A kiemelkedő intelligenciájú férfi maga mesél a tizenkét év leforgása alatt megtörtént, tetszőlegesen kiválasztott rémtetteiről, sorozatgyilkossá érésének állomásairól. Az epizódok között társa a beszélgetésben Verge, vagyis Vergilius, amely utalás Dante Isteni színjátékában az alkotót a Pokolba kalauzoló költőre. A ház, amit Jack épített világpremierje a Cannes-i Filmfesztivál hivatalos programjában volt. A ház, amit Jack épített – kritika. A kortárs európai film legnagyobb hatású rendezője, Lars von Trier ezzel az alkotással tért vissza Cannes-ba, ahol korábban a Melankóliával Arany Pálmát nyert. A ház, amit Jack épített-ben a rendező (Táncos a sötétben, Dogville – A menedék, A nimfomániás 1-2., Antikrisztus, Melankólia) újabb, közönségét erősen megosztó alkotását tisztelhetjük. dán-francia-német-svéd horror-dráma, thriller, 155 perc, 2018 Eredeti angol, német, olasz nyelven, magyar felirattal Rendező(k): Lars von Trier Szereplő(k): Matt Dillon, Bruno Ganz, Uma Thurman, Siobhan Fallon Hogan, Sofie Gråbøl, Riley Keough Forgalmazó: Vertigo Média PREMIER: 2018.
"Autoerotikus egomasszázs" - írta találóan egy kritikus A ház, amit Jack épített ről, hiszen von Trier nyilvánvalóan hazabeszél, amikor a teremtés és a művészet felsőbbrendűségéről értekezik, és ezt nem is titkolja, hiszen még önmagától is idéz korábbi filmjei képsoraival. Provokál, amikor Hitlert és Mussolinit – és kisebb mértékben Sztálint - ikonként állítja be, vagy amikor a II. világháború egyik német repülőgépe, a náci terrorbombázások egyik hírhedt eszköze, a Stuka zuhanóbombázó tökéletességéről és szépségéről mesél. A ház amit jack épített online film. És a kritikus ilyenkor kissé zavarban van, mert nehéz eldönteni, hogy von Trier tényleg CSAK provokál, vagy saját gondolatait, meggyőződését osztja meg velünk látszólag idézőjelébe téve – például a nőkről, akik szerinte "jobb áldozatok". Hajlok az utóbbira verzióra, miszerint von Trier tényleg ezt gondolja, ám igyekeztem a filmet filmként nézni, nem a rendező játékszereként, és ez elég sokáig működött is – igaz, a maga 155 percével van a sztorinak merre kifutnia. Régi kedvencünk, Matt Dillon tökéletes a szerepre, hol mániákus, hol számító és hidegvérű, hol megnyerő és persze néha iszonytató.
Szerintem: Hazai bemutató: 2018. november 29. Hazai forgalmazó: Vertigo Média For privacy reasons YouTube needs your permission to be loaded. I Accept Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását.
Hidd el, nem akarsz Jack hűtőkamrájába bepillantani, nem akarod megismerni Jack mindennapjait, és főleg nem akarsz bemenni abba a címbéli házba, amit ő épített! Emlékszem, milyen letaglózó hatással volt rám, amikor először olvastam Bret Easton Ellis Amerikai pszichóját, az a szinte hányaveti mód, ahogy a könyv hőse gyilkosságairól mesél, az iszonyatos részletek és a hihetetlen brutalitás. Mégsem tudtam letenni, egy éjszaka alatt végeztem vele, mert az van, hogy szeretjük a sorozatgyilkosokat. Persze, elítéljük és megvetjük őket, elborzadunk azon, amit csinálnak, de képtelenek vagyunk elmenni a tény mellett, hogy képesek élvezettel megtörni a legnagyobb tabut, embert, nőt és kisgyereket ölni. A ház amit jack épített teljes. És ha mindezt egy fiktív karakter teszi, aki csupán a rendező és/vagy a forgatókönyvíró elmeszüleménye, akkor már rendszerint nem is kell izgulnunk azon, hogy erkölcstelen dolog-e egy erkölcstelen gyilkos tetteit néznünk, ne adj isten drukkolni neki. Lars von Trier ennél is messzebb megy, és életműve ismeretében ezen nem is csodálkozunk.
Jót és rosszat is hallottam a filmről, és már ezért is érdekelt. Megérte megnéznem. A történet egyszerű, legalábbis annak tűnik. Jack egy jóravaló pszichopata sorozatgyilkos, öldököl, ahogy azt el is várja magától és mi tőle. A mozi erről szól. Látszólag. Van benne gyilkosság, többféle is, durvák, embertelenek. Pedig magát az aktust ritkán látjuk. A ház amit jack épített online filmek. (Jack nem Ichi, ahol maga az öldöklés vizualitása kerül középpontba). Jack egyszerűen Jack, aki öl, mert ezt hajtja, akinek ez az élete és akinek ez a fájdalmas boldogsága. Mert Jack gyilkolási hajlama maga Jack, nem paranoiából, félelemből öl, mint sok diktátor, nem haszonvágyból, vagy egyszerű embertelenségből, hanem azért, mert ez ad neki örömet. A film innentől fogva ugrik egy dimenziót. Az ismeretlennel folytatott párbeszédek hamar felfedik, hogy Jack Vergiliussal száll alá Dante poklába, hogy ott elfoglalja méltó helyét. A film Vergilius és Jack ellenpontos beszélgetésének gyöngyszemein fityeg. Vergilius a humanizmus, a művészet és erkölcs mindenhatóságának térfeléről üti át a labdát Jackhez, aki továbbra is egy egyszerű, ámbátor igencsak gondolkodó pszichopata.
Ez pont azon filmek egyikke ahol totálisan megértem ha valaki azt mondja, hogy ki nem állja. Az egész film egy beképzelt ars poetica egy egészen ügyes de sokszor olcsónak ható szimbolikával (Trier filmjei=Jack "művészetnek" beállított gyilkosságai). Teletömve utalásokkal Trier előző filmjeire (többek között itt is megjelenik a Nimfomániásból ismert mindennapi hobbi olyan mint az xy, az Antikrisztus epizódikussága, sőt egy ponton ez a szerencsétlen a spoiler). Ha nagyon szépen akarnám kifejezni magam akkor azt írnám ide amit letterboxd-on is írtam de nem illene bele ebbe az undorítóan értelmiségi módon megfogalmazott szösszenetbe. ORIGO CÍMKÉK - A ház amit Jack épített. (sorry). Közben olyan ideológiákról áradozik a főszereplőnk mint Hitler ikonizálása, a gyilkosság mint függőség, a nők mint ostoba állatok…és egyéb fini nagyszerűségek. Az ember meg végig gondolkodik, hogy most akkor mit vegyen halál komolyan vagy mit ne. A film azért egyértelműsít sok mindent, de az például pont nem teljesen átlátható, hogy Jack mennyire is a szócsöve Triernek.