Rovatunkban a magyar és a világirodalom legszebb szerelmes versei közül válogatunk, egy-egy varázslatos esküvői fotóval illusztrálva. Esküvői meghívóra is tökéletes idézetek. Ezúttal József Attila: Mikor az uccán átment a kedves című versét és a Rabloczky Wedding Photography fotóját választottuk. József Attila: Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett – már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek, senki se bánta, hogy ő a szívem gyökere-ága. Akit ringattam vigyázva, ölben, óh hogy aggódtam – elveszik tőlem! De begyes kedvük szivemre rászállt, letörte ott az irígy virágszált. És ment a kedves, szépen, derűsen, karcsú szél hajlott utána hűsen! Kattints ide a rovat korábbi verseiért! Hasonló témák esküvői idézetek esküvői inspiráció esküvői meghívó esküvői meghívók esküvői tippek idézetek esküvőre József Attila Rablóczky András Rabloczky Wedding Photography szerelmes idézetek tippek esküvőre Vers és kép
"Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. " József Attila: Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, Hogy ő a szivem gyökere-ága. Karcsu szél hajlott utána hűsen, Mindenki ámult, nézte derűsen. Aggódott szivem, derűjük rászállt, Kettétört ott egy irigy virágszált. Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.
Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett – már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek, senki se bánta, hogy ő a szívem gyökere-ága. Akit ringattam vigyázva, ölben, óh hogy aggódtam – elveszik tőlem! De begyes kedvük szívemre rászállt, letörte ott az irígy virágszált. És ment a kedves, szépen, derűsen, karcsú szél hajlott utána hűsen!