Minden jel arra mutat, hogy a pogány ifjú, Lukács Barnabás és Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal, majd a foglalkozásából, orvos mivoltából adódó pontosság- és hitelességigénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. Nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, melyek más evangéliumokban nem találhatók (Angyali üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és a vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú stb. ). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait. A pogány Lukácsra is (mint Mátéra) nagy hatással volt az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség. Védőszentjük napját ünnepelték a szobafestők | HIROS.HU. Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata – ezt az imát csak Lukács írta le az evangélisták közül: "Ez a Gyermek világosság a pogányok megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek! "
A Szűzanyáról a legtöbbet és a legszebben ő beszél, így, ha nem is ecsettel, de szavakkal képet rajzol égi édesanyánkról. * * * Szent Lukács, aki mint orvos különös részvéttel fordult a beteg emberhez, mint evangélista észrevette, hogy a Megváltó maga is orvos, sőt, ő "az Orvos", aki a beteg emberiségnek meghozta a gyógyulást a megváltás művének beteljesítésével. Úgy mutatja be evangéliumában az Emberfiát, mint a betegek gyógyítóját, a bűnöket megbocsátó Irgalmat, aki árasztja az emberek között Isten jótéteményeit és hirdeti az irgalmasság evangéliumát. Szent Lukács Védőszent – Aki Megfestette A Szűzanya Arcát – Szent Lukács Evangélista | Magyar Kurír - Katolikus Hírportál. Névtelen orosz ikonfestő képe az 1400-as évekből A Legenda Aurea szerint maga a Lukács-evangélium is gyógyít, mégpedig háromféleképpen: sebeket gyógyít azáltal, hogy a megtört szívűeknek hirdeti a megváltást; erősít azáltal, hogy elmondja az örömhírt; végül megőriz az újabb romlástól azáltal, hogy közli az isteni törvényeket és evangéliumi tanácsokat. A hagyomány szerint a Szűzanya sok dolgot megőrzött a szívében és emlékezetében éppen azért, hogy később a szent evangélistáknak elmondhassa.
Lukács (lat. Lucas, valószínűleg a görög Lukanosz személynév latinos formája) személyéről, életének eseményeiről nagyon keveset tudunk, noha írói-történetírói tevékenységét jól ismerjük: két szentírási könyv, egy evangélium és az ősegyház első éveit elbeszélő Apostolok Cselekedeteinek szerzője. A Kr. u. I. század második felében élt és a két könyv (mivel Lukács ismerte és használta Márk evangéliumát) megírása Kr. 80-85 körül történhetett. A valószínűleg szír származású pogány ifjúból hellenista műveltségű, az Ószövetségben járatos keresztény író lett, aki Farkasfalvy Dénes megállapítása szerint az evangélisták közül legsikeresebben hajtotta végre a keresztény üzenet "inkulturációját" (vagyis Lukács evangéliuma vezeti be legsikeresebben a keresztény tanítást a hellénista világba). El Greco: Szent Lukác Pál tanítványa és orvosa, az apostol megfogalmazásában: "Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos" (Kol. 5, 15). Az Apostolok Cselekedeteinek második részében, az egyes szám első személyben írt szövegrészekben fellelhető adatok alapján kirajzolódik előttünk az evangélista portréja – jóllehet meglehetősen töredékes formában.
Ezután számos itáliai városba ment gyógyítani. Érintésével meggyógyított számtalan embert, többek között egy bíborost is. Maga is megbetegedett. Először egy angyal, majd egy hozzászegődött kutya ápolta: kenyeret hordott neki, és sebeit nyalogatta. Miután felgyógyult, visszatért Voghera városába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után, lényegében ismeretlenül halt meg. Általában zarándokruhában ábrázolják, sebbel a combján; egy kutya van a közelében egy szelet kenyérrel. Augusztus 23. - Limai Szent Róza domonkos harmadrendi nővér (Lima, 1586. április 20. – Lima, 1617. augusztus 24. ), az arc és a bőr megbetegedései védőszentjének liturgikus emléknapja Isabel Flores de Oliva, az első Újvilágban született katolikus szent hajának levágásával tiltakozott és fordult szembe családja tervével, hogy feleségül adják egy jó házból való ifjúhoz; a kezeit oltatlan mésszel csúfította el; a derekán haláláig egy súlyos lakattal lezárt láncot viselt. A kétszáz évvel korábban élt példaképével, Sziénai Szent Katalinnal versengve elkezdett heti háromszor böjtölni és titokban keményen vezekelni.