A 3–4. században élt Remete Szent Pálra, az első keresztény remetére, a szerzetességnek mint a világtól elvonuló életformának első kezdeményezőjére emlékezünk január 15-én. Róla kapta nevét a magyar alapítású pálos rend. Életéről első ízben Szent Jeromos írásaiban történik említés. Eszerint … Bővebben A 3–4. Róla kapta nevét a magyar alapítású pálos rend. Életéről első ízben Szent Jeromos írásaiban történik említés. Eszerint a Decius-féle üldözések idején – 249 körül – a thébai hegyek közé menekült, és ott élt az emberektől távol, elmélkedésben és önmegtagadásban. Az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend, a Boldog Özséb által alapított pálos rend tőle nyerte nevét. Istenünk, te Remete Szent Pálnak a magányban erőt adtál arra, hogy a szegény és alázatos Krisztust kövesse mindhalálig. Közbenjárására add meg nekünk is, hogy hivatásunkban hűségesek legyünk, és eljussunk arra a tökéletességre, amelyet egyszülött Fiadban állítottál elénk a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Miután megfejtette e látomást, rájött, hogy neki kell összegyűjtenie a szétszórt remetéket. S így épített a mai Kesztölc falu közelében, a Szent Kereszt tiszteletére monostort és egy templomot. Az új rend védőszentjévé Remete Szent Pált választotta. A Szentszék 1308-ban engedélyezte számukra az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította a Pálosokat – olvasható a Rend hivatalos oldalán. A rend ezután töretlenül fejlődött egészen a török megszállásig. A XV. századra az országban 900 pálos élt. A rend Európában is sok helyen elterjedt: Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt még Palesztinában is. Erre az időre a világon 8 provinciában, kb. 300 kolostoruk volt, melyekben átlagosan 12-20 szerzetes élt. A török hódoltság ideje alatt az atyák missziós tevékenységet folytattak a szinte teljesen pap nélkül maradt, s ezért a protestáns prédikátorok által uralt területeken. Ennek az időszaknak kiemelkedő alakjai: Csepelényi György vértanú és a nagy államférfi, Martinuzzi György bíboros, esztergomi érsek.
2022. 01. 15. szombat (Remete Szent Pál, Szent Maurusz és Placidusz) Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen 1Sám 9, 1-4. 17-19 Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia. Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának:,, Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat! '' Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr:,, Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen. '' Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta:,, Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza? ''
1802-ben a pálos rendet nem helyezték vissza a jogaiba, abban az időben a templom és hozzá tartozó kolostor is a vallásalaphoz volt csatolva, melyet a szerzetesrendeket korábban eltörlő II. József császár hozott létre. Váradhegyfok akkor már teljesen el volt pusztulva, ezért a premontreiek megkapták a templomot a pálos vagyonból, melyet az állam kezelt, más helyektől eltérően azonban minden pálos jelleget megőriztek a templomban.