Korábbról ismertük egymást, üzleti partnerként, mivel a férj tervezte informatikusként a jekatyerinburgi kávézóm számlázási rendszerét. De már nem is laknak nálam. Egy hónap után találtak lakást, munkahelyet. A gyereket beíratták az iskolába, ők maguk pedig integrációs kurzusra járnak. – Nem tart attól, hogy a kezdetben Ukrajnát lelkesen támogató Nyugat belefárad, és úgy otthagyja, mint mondjuk Afganisztánt vagy Irakot? Ami az Oroszországon belüli belső ellenzékre is negatívan hatna… – A Nyugat nem egységes. Vannak országok – mint Lengyelország, a balti államok, Anglia –, amelyek nagyon erőteljesen támogatják Ukrajnát, és Oroszországnak is egy új Marshall-segélyt akarnak. Franciaország, Németország, Olaszország jelenleg vonakodik erős, konkrét, egyértelmű lépéseket tenni. És vannak országok, mint Magyarország, Szerbia, amelyeknek a vezető politikusait vagy megvették, vagy úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzetben ki tudnak valami előnyt zsarolni az országaik számára. A Nyugat alkonya?. Ez bosszantó, ezért fontos, hogy igyekezzünk meggyőzni a politikusokat.
Én ma például Frankfurt am Mainban voltam, ahol ellenzéki, CDU-s politikusokkal beszélgettem a helyzetről. Követeltük a szankciók bővítését, és nehézfegyverzet szállítását. Továbbá az orosz civil társadalom támogatását is! – Milyen most azoknak az embereknek a helyzete, akik orosz útlevéllel élnek Nyugaton? Elvégre az országspecifikus szankciók őket is sújthatják. (pl. bankszámlák használatának ellehetetlenülése) Milyen megélni ezt a helyzetet? Mennyire éri diszkrimináció az oroszokat Németországban? Oswald spengler a nyugat alkonya. – Szétbontanám a kérdést. Először is, ami a diszkriminációt illeti, engem nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Ha vannak is szórványosan ilyen esetek, azokat az oroszországi propaganda felfújja. Másrészt mi, azok az oroszok, akik támogatjuk az ukránokat, ezzel megmentjük a nemzet becsületét! Harmadrészt engem is érint, hogy nem tudok hozzáférni az orosz bankszámlámhoz, mivel a kártyám blokkolva van. Ezt ugyanakkor úgy fogom fel, hogy ez része annak a kollektív felelősségnek, amit az egész nemzet visel a mostani helyzetért.
Nem belátható, hogy ez mikor és hogyan következik be, ki jöhetne utána. Azt azonban el tudom mondani, hogy én milyen jövőt szeretnék Oroszországnak. Nem az a lényeg, hogy konkrétan ki jönne utána, hanem, hogy milyen politikusi karakter. Olyan jöjjön, aki tiszteletben tartja Ukrajna szuverenitását és területi egységét, és visszaállítja a 2014 előtti állapotokat, beleértve a Krím visszaadását is. Olyan elnök kell, aki nem a saját népének magyaráz be mindenfélét a rozsdásodó államigazgatás helyzetének tényleges megoldása helyett. Putyin: ha a Nyugat le akar győzni minket a harctéren, akkor próbálja meg! - Helló Magyar. Hogy mi lesz az utolsó csepp a pohárban, még nem tudjuk. Az új vezetőnek azonban majd reformokat kell véghez vinnie. Gazdasági, politikai és jogi területen egyaránt. A bíróság reformját például Navalnij kidolgozta a 2018-as választási programjában, tehát már megvan. Olyan elnöknek kell jönnie, aki demokratikus választáson nyeri el a szavazópolgárok bizalmát. – Navalnij korábban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ő se adná vissza Ukrajnának a Krím-félszigetet… – Ezt a kijelentését kiragadták a kontextusából.
Soha nem mondott ilyet! Azt mondta, hogy Krím egy nehéz kérdés. Azóta azonban a kérdés leegyszerűsödött. A háború kitörése óta Oroszország magát egyértelműen brutális agresszorként mutatja, és nincs morális joga ukrán területre. Az a terület ugyanis mindig Ukrajna volt, soha nem Oroszoroszág. – Ha kronologikusan nézzük, milyen volt az élet Jekatyerinburgban a szovjet időkben, Jelcin alatt és most, Putyin idején? Saját szemszögből nézve hogyan alakult a város, mint élettér?! – Ez egy nagyon jó kérdés, és rengeteg múlik a személyes tapasztalaton, értékrenden. Ha valakit csak a gazdaság és a város infrastrukturális fejlettsége érdekli, akkor most Jekatyerinburg gyakorlatilag Oroszország legszebb és legfejlettebb városa, különösen a kilencvenes évekbeli állapotokhoz viszonyítva. Nekem azonban a szabadságjogok is mindig is nagyon fontosak voltak. A nyugat alkonya könyv. Fontos, hogy mindig kimondhassam, amit gondolok. Emlékszem, hogy 1991 augusztusában, amikor egyetemre mentem, találkoztunk a barátokkal és beszéltük, hogy milyen csodálatos élet áll előttünk, hiszen beiratkoztunk a főiskolára, a Szovjetunió összeomlott, mehetünk bárhová a világba.
a Zangwill -féle melting pot). Az egyedüli különbség, hogy amit a baloldal a fehérekkel való (akár erőszakos) konfrontálódással akar elérni, azt a jobboldal udvariasan, "asszimiláció" útján szándékozik megvalósítani. A végeredmény ugyanaz: a fehér emberiség megszűnése.