Háy János 2019 április 15. hétfő, 9:02 Magyartanárokat megbotránkoztató erős kijelentésekkel van tele Háy János újrahangolt magyar irodalomtörténete. A szerzővel új könyvéről, az írás céljáról, a branddé válásról, a kultúrharc színvonaláról beszélgetett a Magyar Narancs. A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható. A Kik vagytok ti? címben mintha ott rezonálna az Így írtok ti. Arról, ez tudatos-e, Háy János elmondta: "Nem. A cím csak azt jelzi, milyen szándékkal íródott a könyv. Hogy tényleg tudni akarok valamit, mondjuk azt, hogy valójában kik bújnak meg a szoborszerű idegenségben. (…) Az első szövegeket folyóiratok vagy épp a PIM felkérésére írtam. Amikor már négy vagy öt ilyen volt, egyszer csak bevillant, mi lenne, ha végigírnám a teljes magyar irodalmat. Háy János: "Hiszek az egyéni felelősségben". Mindig is szerettem volna esztétikát írni, ilyen elméleti cuccot. Van bennem affinitás az okoskodásra. De végül rájöttem, én csak szerzőkön és műveken keresztül tudom megmutatni, hogy mit jelent írni, hogyan születik a műalkotás.
A tiszteletadás mindig az aktuálisan életben lévőknek szól. Minden író a lehető legjobbat akarja csinálni életében. S ha képes valami nagy cuccot összedobni, akkor aktuálisan örül neki, de azzal is tisztában van, hogy a következő világteremtés megint a nulláról indul. Senki nem ír az utókornak. - Azt nyilatkozta egy interjúban, hogy a könyvbe bekerülő alkotókat egytől egyig szereti. Háy jános interjú film. Akad olyan író vagy költő, akinek helye lehetett volna még a könyvbe, de egyszerűen nem érzi magát közel hozzá, vagy nem fogta meg a személyisége vagy a művei? - Számtalan író kimaradt. Karinthy, Krúdy, hogy csak a ká betűsöket mondjam. Azokról írtam, akiken keresztül fontos esztétikai, művészetlélektani vagy alkotói problémát tudtam megírni. Így belekerültek olyan szerzők is, akik ma már kevésbé vannak az élvonalon emlegetve, mint Bródy vagy Reviczky, de mindkettőn keresztül valami fontos dolgot tudtam elmondani. Háy János (Fotó/Forrás: Európa Kiadó) - Mit gondol, minek vagy kinek van a legnagyobb szerepe az irodalom kanonizálásában – az olvasóknak, a kritikusoknak, a díjakat osztó politikusoknak?