Anna örök (Hungarian) Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen Uploaded by P. T. Source of the quotation Anna forever (English) The years, they came, they went, and slowly My memories of you had faded, Your picture blurred within my heart, Your shoulder's curve, your voice… They glid away and I did not follow you On that ever deeper forest path of life. Now I can calmly say your name, Now I no longer tremble at your sight, Now I'm aware that you were But one among many and that youth is folly, And yet, my dear, do not believe, That all completely ended, do not believe it!
Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat Juhász Gyula sorsa már gyermekkorában sem volt könnyű. Beteges, gyenge testalkatú gyermek volt, ráadásul már tizenéves kora óta szorongó, depresszív hajlammal. Társas kapcsolatai épp emiatt már gyermekkorától hiányosnak mondhatók. Édesanyjához szoros viszony fűzte, talán már túl szoros is. Egész életében nem tudott elszakadni tőle, felnőtt férfi korában is ő volt még a legbiztosabb pont számára. Ragaszkodása anyakomplexusnak mondható, és talán a legszorosabb kapcsolat volt egész életében, amit nővel ápolt. Juhász Illésné, ma úgy mondanánk, túlszerette fiát. Soha nem látta meg benne a felnőtt férfit, emiatt kapcsolatukban a költő mindig kisgyermek maradt. Juhász Gyula anyja hatására gondolkodott el a papi pályán, ám ez kudarcba fulladt. Egy évig tanult papnövendékként, de felettesei úgy vélték, Istenhez a szenvedés, és a mártírság által akar tartozni, emiatt nem tartották megfelelőnek a papi tisztség betöltésére. Az iskolában egyik papnövendék társa közeledett hozzá, és ez mélységesen megrémítette a költőt.
Juhász Gyula - Forrás: Wikipedia/Homonnai Nándor/Petőfi Irodalmi Múzeum A drámai nyitány elintézte Gyula helyett a dolgot, nem kellett udvarolnia sem, mindketten valamiféle égi jelnek, a sors intézte kapcsolódásnak tekintették találkozásukat. Júlia a beteg költő megmentését tűzte ki célul, szinte vallásos hevülettel rajongott érte. Négy évig tartott a viszony, melynek során ugyan keveset találkoztak (Juhász ekkor Makón tanított), de ahogy Nyáry Krisztián írja, " (…) leveleik tanúsága szerint éveken át kölcsönösen rajongtak egymásért". Hogy ez a rajongás mennyire volt plátói, nem tudjuk biztosan, az egyetlen "felnőtt" szerelem azonban valószínűleg nem ért fel az álomképekkel, a beteljesülés, a megvalósulás nem lehetett olyan szép, mint a sóvárgó ábrándozás. Júlia után még egy hús-vér nő bukkant fel mellette, Kilényi Irma, aki egy rendezvényen hallotta beszélni a költőt, és azonnal jelentkezett önkéntes segítőjének, titkárának. Kiadókkal levelezett, kéziratokat gondozott, szerepléseket szervezett, de magántermészetű feladatokban is segédkezett, orvost vagy kórházat intézve.
Anna örök (Hungarian) Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen Uploaded by P. T. Source of the quotation Anna is eternal (English) The years have come and gone, you have been slowly Lost from my memories, so has your portrait Faded in my heart, the arc of your shoulders Has been blurred and your voice has flown away, And I did not go after you in the Forever-deeper forest of my life. Today I can calmly pronounce your name, Today I wouldn't tremble if I looked in your eyes, Today I know that you were one of many, That youth is folly.