A Korán (olvasás, lecke), a mohamedán szentírás a Mohamed által elmondott kinyilatkoztatásokat tartalmazza, amelyet Isten beszélt el, Gábriel közvetített Mohamednek. A Korán tehát nem emberi mű: Allah szólal meg benne a prófétán keresztül. A Koránt nem szabad elhelyezni más könyvek közé, csak a rituális tisztaság állapotában szabad megérinteni és olvasni, sokáig nem volt szabad más nyelvre lefordítani, a nem arab muszlimoknak tehát meg kellett tanulniuk arabul. A hádisz vagy szunna (hagyomány) mindazon tettek, magyarázatok és mondások gyűjteménye, amelyek Mohamedtől származnak, de a Koránba nem kerültek be. Kb. 600 ezer, a prófétának tulajdonított mondatból és "szent szokás"-ból kellett kiválasztani a hiteleseket. Az e körüli viták az iszlám későbbi szakadásához vezettek. Az iszlám vallás egysége nem tartott sokáig. A különböző irányzatok kialakulása két kérdés, egy hatalmi és egy vallási ellentét miatt következett be. Az első, a hatalmi kérdés az volt, hogy ki tekinthető Mohamed törvényes örökösének.
Kialakulása Mohamed MedinábanAz iszlám kialakulása az Arab-félszigeten ment végbe a 7. század elején, pogány, de ugyanakkor keresztény, zsidó és zoroasztriánus hatásoknak egyaránt kitett közegben. Akkoriban, már mintegy fél évszázada Mekka városa ellenőrizte a Tömjénúton folyó, hatalmas hasznot hajtó karavánkereskedelmet, ami a hagyományos arab eszményektől való eltávolodást és szociális elégedetlenséget szült. Ennek élére a várost vezető Kurajs-törzs egy szegényebb ága, a Hásim-törzs egyik tagja, az aszketikus hajlamú Muhammad ibn Abdalláh állt, aki a hagyomány szerint 610 körül kapta az első isteni kinyilatkoztatást Gábriel arkangyaltól (arabul Dzsibríl vagy Dzsibráíl). A mekkai befolyásos körök rossz szemmel nézték Mohamed tevékenységét aki az egy Isten hitet terjesztette az akkori több Isten hittel szemben, ám bojkottjuk ellenére politikailag befolyasos nagybátyja Abú Tálib kiállt mellette, és vedelmezte egészen 619-ben bekövetkezett haláláig. Ekkortól kezdve azonban Mohamed mind nagyobb fenyegetésnek, támadasoknak volt kitéve, ezért külső pártfogókat keresett, míg végül Jaszrib (a későbbi Medina) egymással sok véres harcot vívó törzsei fel nem kérték döntőbírájuknak.
A budapesti találkozón résztvevő pilóták ekkor már jóval túlszárnyalták a Wright fivérek 1903-as teljesítményét. Így például a magassági verseny győztese a francia Louis Paulhan lett, aki egészen 1060 méteres magasságig emelkedett gépével, amely leginkább egy repülőgép formájú, túlméretezett sárkányra emlékeztethetné a mai szemlélőt. Farman gép a hangárok egyike közelében az érdeklődők kis csoportjával (kép forrása: Fortepan/ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Tas Gyula gyűjteménye) A hivatalosan 1910 februárjában megalakuló Magyar Aero Club rögtön egy grandiózus esemény megrendezésébe fogott. A klub vezetőségének ugyanis feltett szándéka volt, hogy a székesfőváros mellé, a Kőbányával és Zuglóval határos Rákosmezőre hozzák az akkori nemzetközi aviatikai élet krémjét. A szervezők az általuk csak "meetingként" emlegetett eseménytől nem az idegenforgalom, hanem inkább a hazai aviatika fellendülését várták, amely Magyarországon ekkor még igencsak gyermekcipőben járt.
A Budapesti Nemzetközi Repülőverseny Fehér úti tribünjéről a Kerepesi út irányába nézve (kép forrása: Fortepan/ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye) Bár a versenyre több tízezer néző látogatott ki, a lebonyolítás és a szervezés rengeteg kritikát kapott. Azt, hogy a nagyérdemű ebből mennyit érzett, nem örökítették meg a krónikások, de annyi bizonyos, hogy sokan felejthetetlen élményekkel gazdagodhattak. A nézőtéri hangulatot a Budapesti Hírlap korábban idézett újságírója a következőképpen festette le: "Elkáprázik a szem, ha követni akarja valamennyit. A roppant téren nem lehet egy pillantásra belefoglalni a lég röpülő csodáit. Csak ha egymás közelébe érnek, mintegy játékosan űzve, kergetve, hajszolva egymást, akkor telik el a lélek kimondhatatlan gyönyörűséggel, szinte gyermekes hálával, hogy ezt is megadatott érnie…" Az égre emelt tekintetek (kép forrása: Fortepan/ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár/ Pölös István gyűjteménye) A nézők tehát láthatóan jól szórakoztak, a szervezők talán kevésbé, mivel a rendezvény közel 500 ezer koronás veszteséggel zárult.
Az arabok a hagyományuk szerint Ábrahám Iszmail nevű fiától származnak. Lakóhelyük az Arab- félsziget volt. Ennek nagy része sivatagos terület, az oázisait a beduinok lakták, akik nomád állattartók voltak. A félszigeten haladó Tömjénút mentén telepedtek meg a kereskedők. Legjelentősebb városuk Mekka és Medina. Mekka a legfontosabb karavánutak kereszteződésénél feküdt. Szigorú hierarchia szerint folytak a dolgok a városban: egy, a gazdag családok tagjaiból álló tanács határozta meg a politikai események alakulását. A legtöbb arisztokrata a Kurajs-törzs tagja volt. Ők ellenőrizték a hitelügyeket, ellátták az átutazó üzletembereket és pénzért cserébe garantálták biztonságukat. Mekka a karavánutak csomópontjánál fekszik, ami a délen fekvő Jement Szíriával és a kieső északi országokkal kötötte össze. Télen gyakran akár 2000 tevével vitték a datolyát és a tömjént, vagy éppen drágaköveket és selymet Indiából és Kínából északra, visszafelé pamutot, búzát és olajat hoztak. Még 1049 szó van a tételből!