Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog fájni. Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük. A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát. – Komolyan mondod, Róka bácsi? – Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szádat! Így ni! Biz, ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No, most gyere szépen velem, amerre vezetlek! A fogfájós nyuszi mese. Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és elkiáltotta magát: – Hozza a papa a pecsenyét! Magyar irodalom tanmenet 5 osztály Nyaki fájdalom torna Euro baptista két tanítási nyelvű gimnázium szakközépiskola és szakiskola
Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága. - Sárgarépás jó napot! - toppant eléje hirtelen a róka. - Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt? – Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi-, de nagyon félek, mert harkály doktornak éles a csőre. - Ó, ó - sopánkodott a róka-, nem kell ahhoz harkály. Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom, és úgy kihúzom, hogy egy csöppet sem fog fájni. Valójában azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük. A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát. - Komolyan mondod, Róka bácsi? – Úgy ám füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! Waldorfos mesék: Fésűs Éva: A fogfájós nyuszi- WALDORFART. No gyere csak közelebb, ne félj, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szád!... Így ni! Biz' ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No gyere szépen velem, amerre vezetlek. Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét, és elkiáltotta magát: - Hozza papa a pecsenyét!
‒ Sárgarépás jó napot! – toppant eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt? ‒ Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi ‒, de nagyon félek, mert Harkály doktornak éles a csőre. ‒ Ó, ó – sopánkodott a róka ‒, hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom, és úgy kihúzom, hogy cseppet sem fog fájni. Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük. A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát. ‒ Komolyan mondod, Róka bácsi? ‒ Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szádat! Így, ni! Biz, ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No, most gyere szépen velem, amerre vezetlek! Vitte a róka a megszeppent nyulacskát, és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és elkiáltotta magát: ‒ Hozza a papa a pecsenyét!