(11) Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítménytényezője, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdődött, a - 152. § (5) bekezdése szerinti - tárgyévi irányadó időszak egy órára jutó teljesítménybérének és az első távollétidíj-fizetés esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa. (12) A munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjét a tárgyév január 1-jével - a (11) bekezdés szerinti esetben az első távollétidíj-számítás alkalmával - rögzíteni kell. "Mint a fenti szabályozásból kitűnik, a távolléti díj számításánál azok a pótlékok veendők figyelembe rendszeresként, amelyek a munkavállalót munkavégzése esetén folyamatosan megilletik (pl. vezetői pótlék, nyelvpótlék stb. ). A műszakpótlék és a rendkívüli munka utáni pótlék azonban nem szó szerint folyamatosan illeti meg a munkavállalót, csak ha az ilyen pótlékokra jogosító feltételek fennállnak. Ezért értelmezési problémát jelenthet, hogy e pótlékok egyáltalán beletartoznak-e a munkavállalót munkavégzése esetén folyamatosan megillető pótlékok körébe.
23, 95. - Ft. x 5 nap x 8 óra = 958. - Ft a szabadságra növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak. Amikor a készenlét és az ügyelet befolyásolja a növekményt Amennyiben az irányadó időszakban az elrendelt készenléti és ügyeleti órák száma az irányadó időszak átlagában eléri a havi 96 órát, akkor az irányadó időszakban megszerzett készenléti és ügyeleti pótlék összege távolléti díjnövekményként fog megjelenni úgy, hogy a pótlékok együttes összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg a készenlét és az ügyelet okán az egy órára járó növekményt. Kiemeli a jogszabály az elrendelt óraszámot, tehát, ha az ügyelet, vagy a készenlét alatt munkára vettük igénybe a munkavállalót, akkor az nem befolyásolja a ténylegesen elrendelt óraszámot, így a jogosultság megállapításánál az elrendelt órák számával kell kalkulálnunk. Továbbra is használva az eddigi példát. Az információ-halmaz kiegészül az alábbi pontokkal: Az irányadó időszakban a munkavállaló 640 órában állt a munkáltató rendelkezésére összesen, amely óraszám tartalmazza a készenléti és ügyeleti óraszámokat is.
A jogosultság megállapítása: 640 óra / osztva az irányadó időszak hónapjainak számával, ami esetünkben 6 hónap = 106, 67 óra Tehát az irányadó időszak átlagában elérte a készenléti és ügyeleti óraszám a 96 órát, így a megszerzett készenléti és ügyeleti pótlékot növekményként kell figyelembe venni. A megszerzett pótlékok összege: 55. - Ft 55. - Ft / 1044 óra = 52, 68 Ft az az egy órára járó növekmény összege a készenléti és az ügyeleti órák miatt. Mivel a munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva: 52, 68. x 5 nap x 8 óra = 2. 107. - Ft a szabadságra növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy mind a három növekménnyel számolnunk kell így három tétel is növelheti a távolléti díjat. A következő cikkemben az óraszámok göngyölését mutatom meg majd. A cikk írója: Barabás Miklós társadalombiztosítási szakember, közgazdász TAXON Oktatási és Szolgáltató Kft. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója
Távolléti díj esedékességi dátuma A távolléti díj fizetésének leggyakoribb eseteinél az Mt. meghatározza az esedékesség irányadó időpontjait: távollétnél a távollét kezdetének napja, végkielégítés esetén a felmondás közlésének napja, jogviszonyváltás és a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a munkaviszony megszűnésének napja, kártérítésnél a kár bekövetkeztének napja (vagy a munkaviszony megszűnésének napja). Az alapbér változásaira is tekintettel van az Mt., ezért hosszabb távollétnél vannak kivételek. A távollét módosítást követő tartamára már az új összeg alapján kell számítani a távolléti díjat. Az alapbér növekedése vagy csökkenése tehát hat a távolléti díj összegére is. Havi béres dolgozók távolléti díja Havi béres dolgozóknál a távolléti díj adott időszakra járó összegét az általános munkarend szerinti munkaidő alapján számított egy órára járó bér alapulvételével kell számítani. Így a dolgozó távolléti díja nem ingadozik az egyes hónapok között a munkanapok száma alapján.
Habár a munkaviszony természete azt sugallja, hogy a munkavállaló munkát végez, és ezért kapja bérét, számos olyan helyzet állhat elő, amikor a munkavállalónak munkavégzés hiányában is jogszerűen jár díjazás a munkáltatótól – ez általában a távolléti díj. A távolléti díj pontos összegének kiszámítása nem csupán azért fontos, hogy a munkavállalónak megfelelő összegű bért fizessünk ki szabadságának idejére. A törvény többek közt a végkielégítés és a kártérítés összegét is a távolléti díj mértékéhez kapcsolva szabályozza – írja az. A munkavállalót tehát munkavégzés hiányában is megilletheti díjazás. A távolléti díj kifizetésével a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt. ) által meghatározott esetekben tartozik a munkáltató [Mt. 146. § (3) bekezdés]. A távolléti díj összegének meghatározása a munkavállaló betegszabadságára járó díjazás megállapítása miatt is fontos, hiszen ilyenkor az Mt. § (5) bekezdése alapján a távolléti díj 70%-a jár a beteg munkavállalónak.
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról A rehabilitációs ellátás 6. § (1) A rehabilitációs ellátás keretében a megváltozott munkaképességű személy a) a rehabilitáció sikeres megvalósulása érdekében szükséges szolgáltatásokra, valamint b) pénzbeli ellátásra jogosult. A rokkantsági ellátás 11. § (1) A rokkantsági ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtásának napját megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg. A jogszabályi rendelkezések a 2020. június 1-jén hatályos állapotukban kerültek feltöltésre. Mindig ellenőrizze a kivonatban szereplő rendelkezések érvényességét! A távolléti díj és egyes ellátások számítása Vissza az Egészségkárosodási ellátás című bejegyzéshez!