A hagyományos politikai oldalak értelmezése nem ugyanaz Európában és Magyarországon, sőt sokak szerint az egész allocatio értelmetlen, hiszen már egyáltalán nincsenek politikai "térfelek". Ha azonban mégis látni szeretnénk, hogy tö rténelmünkben milyen politikai hagyományok fordultak elő jellemzőbb módon, előbb tisztázni érdemes az egyetemleges és hazai értelmezéseket. Nézzük előbb az európai felfogást. A korszak egyértelmű diktatúra volt, melyet előbb Rákosi, majd felpuhult változatában Kádár vezetett. Egypártrendszer, kommunista elnyomással, melyet 1956 -ben sikertelenül próbáltunk lerázni. A magyar politikai jobb oldal "gyökerei" a dualizmus 1867 és 1918 évek közti időszakáig vezetnek, amikor a Tiszák - azaz Tisza Kálmán, majd fia, Tisza István - vezették hazánkat a konzervativizmus ideológiái mentén. A nemzeti-konzervatív felfogás erős táptalajra lelt Magyarországon. Politikai jobb oldal i w. Bár az első világháború utáni zűrzavarban rövid időre megjelent a baloldaliság - előbb a 3-4 hónapig hatalmat szerző, balos színezetű polgári rendszer (Károlyi Mihály vezette őszirózsás forradalom révén), majd a "tisztán" kommunista Tanácsköztársaság (Kun Béla 133 napja) - mindez átmenetinek bizonyult és az ellenforradalommal, Horthy Miklós újabb nemzeti-konzervatív rendszert vezetett be, mely 1920 -tól egészen a második világháborúig működőképes maradt.
Ebben a helyzetben nehéz választan, mert a jobb- és baloldal nem jóra és rosszra válik, hanem hatalomvágyók két csoportjára, amelyek közül az egyik kevésbé szörnyű. Vajon mi lehet egy elfogadható felosztás, olyan felosztás, amely nem a rosszakat választja ketté, hanem miután a konkolyt elválasztja a búzától, a búzát osztja ketté, vagy többfelé, és hagyja a rosszat ott, ahova való, a szemétben. Jobb oldal ismét hazudott pert nyert Dobrev Klára az Origoval szemben - YouTube. Nem gondolom, hogy szarból kellene mazsolázni, keresni, hogy mi jó a balban és a jobban. Meg kell őket tagadni úgy, ahogy vannak, és olyan szellemi vihart kell támasztani, amely a két politikai kupacból kifújja a konkolyt. Olyan közhangulatot kell teremteni, amelyben a hazugság szégyen, a taktikázgatás pedig lenéző mosolyt fakaszt. Olyant, ahol az érpataki modell és gárdák rasszista masírozása közfelháborodást kelt, mint szebb helyeken a szegényellenesség. Olyan közhangulatot kell teremteni, amelyben létezik társadalmi szolidaritás, ahol megállunk – ha kell – és bevárjuk a gyengéket, hogy felemeljük, megvédjük őket, mert tudjuk, nélkülük nem vagyunk csapat (se nép), csak egy lézengő horda a népek e csodálatos fergetegében, akiknek hazája Európaként ismert.
Ma már kézenfekvő – még ha a szavak konkrét jelentése folyamatosan változik is –, hogy értékrend szerint nagyjából be lehet sorolni a politikai pártokat a jobb- és a baloldalra. (Vagy éppen nem lehet, de akkor is ehhez a felosztáshoz képest nem. ) Na de honnan jött ez az elnevezés? Miért pont így hívják a két tábort, és nem mondjuk úgy, hogy elülsők meg hátulsók? Na és miért nem például a konzervatívok kerültek balra, a liberálisok meg jobbra? Azért, mert ennek a felosztásnak egészen konkrét történelmi előzménye van, méghozzá 1789 nyaráról, a francia forradalom előestéjéről: június 17-én ült össze az alkotmányozó nemzetgyűlés, hogy megvitassák, mit véssenek az ország gránitszilárdságú alkotmányába. A leghevesebb vita akörül bontakozott ki, hogy mégis mekkora hatalma legyen XVI. Politikai jobb oldal ma. Lajos királynak. A küldötteket végletesen megosztotta a kérdés, és a helyzet odáig fajult, hogy a két fő álláspontot képviselő csoport a terem két oldalára vonult: az ülést levezető elnök baljára tömörültek a királyellenes forradalmárok, a jobbjára meg a monarchiát támogató arisztokraták.