2017. február 17. | | Olvasási idő kb. 3 perc Nincs könnyű helyzetben az a szülő, aki kamaszokat nevel. Hiszen a csemete egy-két húzásától olyan arcokat kezd el vágni, hogy mellette Disney-hercegnőnek tűnik egy felbőszült Uruk-hai harcos is, a gyerekkel való kapcsolata pedig ennek egyenes következményeként újabb végzetes csapást szenved el. Azért szerencsére van pár módszer, amivel trenírozhatjuk a hirtelen támadó rángógörcsöt is. Fiala Borcsa írása. – Ha a népszerűbb képkeresőkbe beírod, hogy "kamasz gyerek és szülei" (mindenféle hangulati, kiegészítő vagy minősítő jelző nélkül), akkor erre rendszerint a legbénább, legbanálisabb fotók ugranak fel. Ezek mindegyike egy, az arcát gondolatban belülről fogcsikorgatva lekaparó, eltorzult ábrázatú anyát és egy szemforgató, "jesszus, de ciki szüleim vannak, miért nem születtem inkább szurikáták közé" – tekintetű bakfist ábrázolnak. Meztelen srácok péniszekkel. Puskás Panni: A pucér fiúk nem értik. Úgy tűnik, máshogy nem is lehet elképzelni a kamasz-szülő viszonyt, mint ebben a totális kommunikációs zavarban, a meg nem értettség ezen bűzös mocsarában, ahol a szúrós megjegyzések aknamezején botorkál a két – egymást kezelhetetlen idiótának néző – szereplő.
című könyve után, illetve a twitteres, pozitív jelenléte miatt. A legeslegjobban az estét szerette, mert az apja lefekvés előtt mindig mesélt neki. Egy aprócska, barna egér pedig, akit a kisfiú Mikának nevezett el, besurrant hozzájuk a meleg kunyhóba, és hallgatta a mesét. Legalábbis Nikolas így képzelte, de lehet, hogy a kisegér inkább egy darab sajtról álmodozott. Bár ez elég merész álom volt a részéről, hiszen Mika erdei egér volt, márpedig az erdőben nem élnek tehenek, sem kecskék, így aztán a kisegér még soha életében nem látott sajtot. Könyvkritika: Fiala Borcsa: Bűntény a Dunán (2017) - Smoking Barrels. De akárcsak a többi egér, ő is hitt abban, hogy a sajt igenis létezik, és tudta, hogy ha csak egyszer is megkóstolhatná, nagyon-nagyon ízlene neki. A fiú, akit Karácsonynak hívnak tulajdonképpen egy olyan könyv – ha a kerek egészet nézzük –, ami bemutatja, hogy hogyan "született" a Mikulás, amire nyilván sokféle történetet írtak már az évek során, de azt hiszem, hogy nekem ez lesz a kedvencem. És hogy miért? Mert árnyaltan, kibontva festi le nekünk Haig, tartalmas, érdekes, és tanulságos, és helyenként igencsak humoros történetet ültetve Karácsony apó legendája mögé.
Sajnos ezt sok felnőtt sem tudja, vagy nem érdekli, így elengedhetetlen, hogy már gyerekkorban megtanulják ezt a kis gazdik. A regény szerintem egy tökéletesen felépített és átgondolt gyermekeknek szóló irodalom, tele érdekes információkkal, kalandokkal és tanításokkal, a végén pedig nem várt, szívet melengető fordulatot hoz. De véleményem szerint a felnőttek számára is érdekes, elgondolkodtató olvasmány. Egy szó, mint száz, én nagyon imádtam, a bakancslistámra fel is került, hogy szeretném bebarangolni én is a Káli-medencét, de addig is jár az öt csillag az írónőnek és a Balatoni nyomozásnak! Fiala borcsa szalai . Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2019 Oldalak száma: 268 oldal Egy régi faládikóban rejtőző térkép… Egy titkosírással írt üzenet… Egy tetovált nagymama, aki kiszuperált cirkuszi kocsival járja a Balaton-felvidéket… Ki ne vágyna egy duplán rejtélyes nyárra? Krisztinek és Hubának különféle kódokat és találós kérdéseket kell megfejtenie, hogy rábukkanjon a kincsre. De eközben egy valódi bűnszövetkezet is dolgozik a Balaton-partján: pénztárcák és ékszerek tűnnek el mindenhonnan… Vajon milyen kincs várja Krisztiéket az út végén?
Az arcomon pedig, mielőtt észbe kaphattam volna, végighullámzott az elgyötört faragtam-volna-inkább-kisszéket-helyetted-édes-lányom gondolatsor. Amit a gyerek nyilván nem értékelt, hiszen ő vacsorát csinált full egyedül, amit ezek szerint képtelen vagyok értékelni. Öt perc elteltével persze, főleg miután kiadtam magamból a hirtelen felgyülemlett bosszúságot, én is más színben láttam a dolgot, de onnan már hiába szépítettem a darás palacsinta lelkes értékelésével. Sajnos hasonlóképp jártunk, amikor a frissen festett szobáját dekorálta ki stiftes ragasztó segítségével popsztárokkal – én lekapartam az arcom, ő meg örült, hogy személyre szabta az odúját. Vagy amikor az én sminkkészletemmel pingált magának szivárványpónisan delnős ábrázatot. Mindannyiszor először az artikulálatlan bosszúság és arcrángás kapott el, és csak pár perc elteltével esett le, hogy igazából milyen uncsi szarfej vagyok. Hiszen nyilván ezek a próbálkozások, kuplerájos lépések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kísérletezzen magával, hogy rájöjjön, mit szeret csinálni, mi áll jól neki, milyen környezetben érzi otthonosan magát.