Gyovai Mátyásné kéziratából megtudhatjuk, hogy "az édesanyjukat is elhozta Nagy Ferenc, aki mint iskolatakarító, fizetést is kapott ott, a makói tanyákon. Édesapám 1910-ben Biró Albertéknál találkozott az öreg Nagy Antinéval ebben a minőségben. " Csíkmindszenti templom Biró Albert fia, az Amerikába sodródott Biró Béla művészettörténész érzékletesen írta le Nagy Istvánnal kapcsolatos emlékeit. "A Makóra való leruccanás rendszerint házon kívüli mulatozással járt. A fiatal székelyek szerették a bort. Nagy Pista bácsi különösen. Rendszerint elmentek valamelyik vendéglőbe, és reggel felé virágos kedvvel jöttek haza. A jó hangulat néha duhajkodásba csapott át, és családi jeleneteket okozott, szóváltással és asszonysírással fűszerezve. Másnapra a férfiak kijózanodtak, s az élet folyt tovább. Művészetét sem apámék, sem Feri bácsiék, sem a többi makóiak nem értették meg, és nem is értékelték. Nem tartották sokra őt magát sem. Nem illeszkedett bele a józan kispolgári életbe, a tanítói családok életformájába.
Meredély. Borzongás. Bőr. " Nádas Péter Nagy István művészetével való ismerkedése hasonlóan maradandó nyomot hagyott az íróban, akárcsak Kieselbach Tamás művészettörténészben, aki a huszadik századi festő életművének (el)ismertebbé tételét húsz évvel ezelőtt tűzte ki célul. Nem alaptalanul, ugyanis ne lenne, akit képeit látva ne ejtene ámulatba az az egyedülálló festői világ, ami az 1873-ban született, erdélyi származású alkotót jellemezte Kassák Lajos, Barcsay Jenő, Kós Károly, Kosztolányi Dezső, Parti Nagy Lajos és számos kortársa is elismerősen nyilatkozott a művészről, Esterházy Péter a következőképpen: "Azt hittem, Nagy István úgynevezett alföldi festő, nem tudtam a csíki gyökerekről, de dicsekedve úgy mondanám, kitaláltam. Mert valahogy érezni lehetett a képeken azt a feszültséget, hogy nincs ott a Sainte-Victoire. A képek drámaiságában, sőt, tragikusságában ott van ez a "nincs ott". Döbbenete – hogy ilyen a világ – teljesen mai, mostani, jelen lévő. " Ehhez az élményhez hasonlót tapasztalhatunk meg mi magunk is a Kieselbach Galéria napokban megnyitott Tisztaság Tömörség Transzcendencia című, minden idők legjelentősebb Nagy István-kiállításán járva.
A hagyomány szerint Csíkmindszentet az Úristen úgy teremtette, hogy ócska ruhájában volt, s a zsebe lyukas lévén, mindig egy-egy darabot kipotyogtatott belőle. Így keletkeztek az egymástól távol eső "tízesek", a falu egyes részei. E különös székely falucskában született Nagy István. Ősei primorok, akik II. Józseftől kapták nemességüket. A hajdani lófő család azonban hamar elszegényedett. Festőnk szülei már oly nyomorúságba jutottak, hogy egy szobában éltek a tyúkokkal. A falubeliek Ciböre Nagyoknak nevezték őket. Apja – aki ügyes és okos ember hírében állt – be tudta tenni két fiát: Pistát és Ferit – Anti gazdálkodó maradt – a kolozsvári állami tanítóképezdébe, ahol tanítói oklevelet szereztek. Önarckép Nagy István a tanítóképzőből küldte első rajzait a Vasárnapi Újság nak. Két évig Homokmégyen tanítóskodott, majd beiratkozott Pesten a Mintarajziskolába. Ezt követően külföldi tanulmányutakra ment Münchenbe és Párizsba. Megnézte a Louvre-ban a modern óriásokat. Münchenben ötször fordult meg, nyolc hónapot töltött Olaszországban.
Kulcsszó Aukció típusa? aukciósház Nagyházi Galéria és Aukciósház aukció dátuma 2022. 05. 26. 19:37 aukció címe Fair Partner ✔ 275. aukció 2. nap | 20. századi és kortárs festmények aukció kiállítás ideje 2022. május 13-22. | naponta 10-18 óráig aukció elérhetőségek +36-1-475-6000, +36-1-475-2090 | | aukció linkje 1046. tétel Nagy István (Csíkmindszent, 1873 - Baja, 1937): Vízparti bokrok, 1915 pasztell, papír, 31, 5*43 cm | j. j. l. : Nagy István 1915
Különcségét, korhely hajlamait nem bocsátották meg neki. Idegen, furcsa, kissé veszedelmes egyéniségnek tartották, s csak lelkük mélyén sejtették, hogy valahogy mégis több, különb, mint ők. " Makói tartózkodásai idején is elég sokat alkotott, de ezekből nem nagy jövedelemre tett szert. Legtöbb esetben képekkel köszönte meg a vendégszeretetet. Főleg szénrajz-portrékat készített. A makói múzeum tulajdonában lévő – Kárpáti szülőket ábrázoló – képmásokat fényképről készítette, alig lehet fölfedezni bennük a későbbi Nagy István drámai sűrítőképességét, karakterisztikus megfogalmazását, lényeglátását. Egy különös, depressziós mélypontban találkozott vele utoljára Biró Béla. "Magam is 1923-ban festő akartam lenni. A képzőművészeti főiskola növendéke voltam és nagyon szerettem volna találkozni Pista bácsival, hogy megmondhassam neki: anch' io sono pittore. De hogyan találjam meg Pista bátyámat? Állandó lakhelye nem volt, keresete sem, rideg agglegény életet élt, félig-meddig elfeledve, még művészeti körökben is.